szombat, október 24, 2015

Kövesd Krisztust az önmegtagadásban!

Lukács 9,23-24
Károli: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”


"Krisztus - hogy megismerje az embert érő csalódásokat, próbákat és szomorúságokat - az emberi fájdalom és megaláztatás legnagyobb mélységébe szállt le. Azon az ösvényen járt, amelyre követőit kérte, hogy járjanak. Azt mondta nekik: "...Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem." (Lk 9:23.) Azonban a hitvalló keresztények nem mindig hajlandók az önmegtagadás gyakorlására, amelyre a Megváltó elhívta őket. Nem hajlandók megfékezni kívánságaikat és vágyaikat, hogy többet tudjanak adni az Úrnak. Valaki ezt mondta: "Az én családom nagyon nagy igényű, így ellátásuk sokba kerül." E kijelentés azt mutatja, hogy neki és családjának is meg kell még tanulniuk a Krisztus által tanított takarékosság leckéjét...

Az önző, szertelen vágyaknak hódoló kísértés mindenkit elér, de gondoljunk arra, az élet és dicsőség Ura eljött e világba, hogy az emberiséget önmegtagadásra tanítsa. Azok, akik nem önmaguknak élnek, nem használnak fel minden pénzt vélt szükségletük és kényelmük kielégítésére, hanem arra gondolnak, ők Krisztus követői és vannak, akiknek élelemre és ruházatra van szükségük.

Takarékoskodj, hogy segítsd Isten ügyét! - Sokat lehetne beszélni az ifjaknak kiváltságaikról, hogy segítsék Isten ügyét a takarékosság és önmegtagadás leckéjének megtanulása által. Sokan azt gondolják, hódolniuk kell ennek vagy annak az élvezetnek, s hogy ezt megtegyék, hozzászoktatják magukat teljes jövedelmük felélésére. Isten azt szeretné, hogy e tekintetben helyesebben cselekedjünk. Vétkezünk magunk ellen, amikor megelégszünk azzal, hogy eszünk, iszunk és ruházkodunk. Isten ennél valami jobbat tár elénk. Ha készek vagyunk félretenni önző kívánságainkat, szívünk és elménk erejét Isten munkájának végzésére szánjuk, akkor mennyei küldöttek munkálkodnak velünk együtt, és áldássá válunk az emberiség számára. Az ifjú - mégha szegény is -, ha szorgalmas és takarékos, valami keveset képes megtakarítani Isten ügye számára.

Amikor lényegtelen költekezés kísért meg. - Midőn az a kísértés környékez, hogy hiábavaló dolgokra költsd el pénzedet, gondolj arra az önmegtagadásra és önfeláldozásra, amit Krisztus állt ki az elbukott emberiség megmentéséért. Gyermekeinket meg kell tanítanunk az önmegtagadás és önuralom gyakorlására. Hogy sok lelkész úgy érzi, pénzügyi dolgaiban nehézségei vannak, annak az az oka, nem fékezik meg ízlésüket, étvágyukat és hajlamaikat. Sok férfi azért megy tönkre és tulajdonít el becstelenül anyagi javakat, mert kedveskedni igyekszik felesége és gyermeke szertelen ízlésének. Mily gondosan kell az apáknak és anyáknak neveléssel és példával takarékosságra tanítani gyermekeiket!


Szeretném, ha mindenkinek az elméjébe véshetném, mily súlyos bűn az, ha az Úr pénzét elképzelt vágyaik kielégítésére pazarolják. A csekély összegnek tűnő kiadások a körülmények olyan láncolatát indíthatja el, amely az örökkévalóságig ér. Amikor ítéletre ülnek össze és megnyitják a könyveket, a kiadási oldalt szemed elé tárják és a jót is, amit elvégezhettél volna az összegyűjtött parányi és nagyobb összegekkel, de önző célra használtad fel.

Vigyázz a pénzedre! - Ne pazarold el pénzedet lényegtelen dolgok megvásárlására! Talán azt gondolod, hogy e kis összegek nem számítanak sokat, ám a sok kicsi sokra megy. Ha tudnánk, hivatkoznánk azokra az összegekre, amelyeket szükségtelen dolgokra, ruházatra és önző kedvtelésünkre adtunk ki. A szegénység minden formája megjelenik. Isten kötelességünkké tette, hogy minden lehetséges módon enyhítsük az emberiség szenvedését.

Az Úr azt akarja, hogy népe figyelmes és gondoskodó legyen. Azt akarja, hogy tanulmányozza a takarékosság fontosságát mindenben és semmit se pazaroljon el. Az az összeg, amit naponta kiadnak lényegtelen dolgokra - azzal a gondolattal, hogy az csak egy forint -, nagyon kevésnek tűnik. De szorozd meg e csekélységet az év napjaival, és amikor az évek elmúlnak, a számjegyek hihetetlen nagy összeget tesznek ki.
Ne versenyezz divatos szomszédaiddal! - Nem jó dolog az, ha gazdagnak mutatjuk magunkat, vagy többnek, mint amik vagyunk - a szelíd, alázatos Megváltó egyszerű követői! Ne zavarjon az bennünket, ha szomszédaink házat építenek és úgy bútorozzák be, aminek követésére nem vagyunk illetékesek. Vajon hogyan tekinti Jézus étvágyunk önző kielégítését, amikor vendégeink kedvében járunk és saját hajlamainknak kedveskedünk. Tőr lehet számunkra, ha látványos összejövetelt szándékozunk rendezni, vagy ha megengedjük gyermekeinknek, hogy felügyeletünk alatt így cselekedjenek.

Személyes tapasztalat Ellen G. White leánykorából. - Amikor még csupán 12 éves voltam, már tudtam, mi a takarékosság. Leánytestvéremmel együtt ipari tanuló voltam, s habár csak 25 centet kerestünk naponta, ez összegből is meg tudtunk takarítani egy keveset, hogy a misszió számára adakozzunk. Apránként 30 dollárt takarítottunk meg. Így, amikor az Úr közeli eljövetelének üzenete elérkezett hozzánk és felszólították az embereket az adakozásra, kiváltságnak éreztük, hogy a 30 dollárt átadjuk édesapánknak azzal a kéréssel, vegyen rajta traktátot, kis könyveket és küldje el az üzenetet azoknak, akik tudatlanságban élnek... A tanulóként keresett pénzen nővéremmel elláttuk magunkat ruházattal. Pénzünket e szavakkal adtuk át édesanyánknak: "Vásárolj úgy, hogy miután kifizettük ruházatunkat, valami maradjon belőle a missziómunkára." Ő így cselekedett, ezzel buzdítva bennünket a missziólelkületre.

Elvből gyakorold a takarékosságot! - Azok, akik megnyitják kezüket, hogy Isten ügye fenntartására a javakat kérő felszólításoknak eleget tegyenek, és enyhülést nyújtsanak a szenvedőknek és a szükségben levőknek, azok nem könnyelműen késlekedők gazdasági ügyvitelükben. Mindig ügyelnek arra, hogy kiadásaikat bevételük határain belül tartsák. Elvből takarékosak, mert kötelességüknek érzik a takarékoskodást, hogy az Úr művére tudjanak valamit adni."
E. G. White: Gyakorold a takarékosságot (Boldog otthon)