kedd, október 13, 2015

Az Úr az én örökségem!



Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jeremiás Siralmai 3. fejezet 24. vers



Amikor ezt a reggeli gondolatot írom, egy 4 éves kisfiú ütögeti a számítógépem és a karom felváltva és kérdezgeti: „Mit csinálsz? Miért? Én is akarom.” Közben kórus próba, és hogyan foglaljunk le egy ilyen ifjú titánt? Gondoltam ez a vers elég rövid ahhoz, hogy egy-két perc alatt elsajátítsa. Ki tudja, talán egy életre megőrzi ezt a verset, és talán akkor fog eszébe jutni, amikor a legnagyobb szükség lesz.

Én is emlékszem egy ilyen versre, amit gyerekkoromban tanított meg nekünk a gyermekszombatiskolán Váradi Ibolya a hajdúszoboszlói Vörösmarty utcai imaházban (ha olvassa ezúton is köszönöm neki) „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe” (Mt. 25,21). Máig elkísér ez az igevers, és azt gondolom, hogy alapjaiban határozta, hátha van valaki akit, ez a mai reggeli gondolatok kísért el ez idáig.
Ezt a verset, nagyon könnyen és nagyon hamar meg tudjuk tanulni. Tegyük ezt a mi az életünk részévé.
Miközben írom a reggeli gondolatokat, eltelt egy nap, és újra találkozok a 4 éves kisfiúval. Kérdezem tőle: „emlékszel még arra, amit tegnap tanultunk?” Némi habozás után kezdte: „ a Úr a én osztályjészem…” :)

Az Istenben lehet és kell is bízni. Manapság már egyre ritkábban találkozunk olyan emberekkel, akik teljes mértékben bíznak egymásban. Állandóan fenntartásaink vannak, de ez nem egészséges. Az Úr nem szeretné, hogy egymásnak hazudjunk, becsapjuk a másikat, vagy esetleg meglopjuk. Azt szeretne, ha szoros bizalmi kapcsolat alakul ki, és ebben élen kell járni Krisztus követőinek. Sátán egyik eszköze, az emberek közötti kapcsolat meggyengítése.
„Az Úrban az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom.” (KAR)