Állásfoglalás
„A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem
takar, tékozol.”
Lukács 11,23 (Károli fordítás)
Állást foglalni azt jelenti, hogy
határozottan véleményt nyilvánítok egy elv, egy felfogás egy nézet mellett vagy
ellen. Egyszer eljön az ideje annak, hogy hosszú gondolkodás, mérlegelés után
állást kell foglalnod valamiben, ami nem lesz egyszerű és könnyű. Isten ugyanis
döntésre hív önmagával kapcsolatban. Olvasva a Szentírást hamar rájövünk, hogy
nem is egy döntésről van szó, hanem döntésekről, mint például:
* Érdekel-e Isten? Akarok-e tudni,
hallani róla?
* Elfogadom-e létezését?
* Akarok-e kapcsolatba kerülni
vele?
* Elfogadom-e azt az utat, ahogy ő közeledik hozzám?
* Érvényesnek tekintem-e magamra nézve az Ő akaratát?
És még sorolhatnánk…
Talán éppen ezért nehéz Istenről,
Jézus Krisztusról beszélnünk, gondolkodnunk, mert tudjuk, hogy nem állhatunk
meg félúton. Ha foglalkozunk a kérdéssel, előbb vagy utóbb meg kell hoznunk egy
döntést, ami hatással lesz a további életünk alakulására. Ebben a döntéshozatalban
segít minket ez a
szöveg.
Jézus arról beszél, hogy vele
kapcsolatban is döntenie kellett mindenkinek Izráelben. Nem maradhatott
semleges senki sem. Ő úgy fogalmazott, hogy aki nem foglalt állást mellette az
automatikusan átkerült az ellenség soraiba. Ez megdöbbentő? Szerintem nem, hisz
így van ez a mindennapi életünk során. Szükségünk van arra, hogy a
családtagjaink, a barátaink a nekünk fontos emberek mellettünk álljanak, vagy
úgy is fogalmazhatnék, hogy kiálljanak értünk. Ebből a kiállásból látjuk, hogy
számítunk, hogy fontosak vagyunk nekik. E nélkül nincs szolidaritás, nincs
egység, nincs összetartozás, nincs barátság és nincs semmilyen értékes közösség
sem. Természetesen nem kérhetjük azt, hogy mindezt vakon tegyék. Engednünk
kell, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy céljaink helyesek, érdekeink
hasonlóak és önzetlenek, amennyire csak lehet. Isten fia mindenkinek megadta
azt a szabadságot. Szabadon betekinthetünk terveibe, hogy tisztán lássunk és ne
legyenek kétségeink szándékait illetően. Ahogy kinyitjuk a Bibliát és
tanulmányozzuk, úgy válik Isten akarata is nyitott könyvé a számunkra. Tisztán
fogjuk látni, hogy Ő a világosság, a fény, Ő a tisztaság és a jóság, Ő maga a
szeretet. Amikor mindez meggyőződéssé is válik, akkor jön el az ideje annak,
hogy Urunk munkatársaivá váljunk.
Megváltónk azt szeretné, ha részesei lennénk az aratás
munkájának, ha vele együtt takarítanánk be a „termést”. Isten munkatársának
lenni megtisztelő, ugyanakkor állandó odafigyelést és engedelmességet igénylő
feladat. Ahogy régen az aratómunkások szép rendben a vezető által meghatározott
módon dolgoztak, kaszáltak, szedték a markot, kötötték a kévét, úgy kell ezt a
szolgálatot végeznünk. Megfelelő módon, annak rendje és ideje szerint. És ahogy
akkor a lusta béres, aki kivonta magát a munka alól eltékozolta az idejét, úgy
válik minden meggyőződésre jutott hívő ember önzővé és tékozlóvá, ha nem áll be
az aratók közé, ha nem vesz részt az evangélium hirdetésében. Megváltónk
szerint az aratni való sok, csak a munkás kevés. Így az, hogy mennyit sikerül
learatnunk, csak az engedelmes szolgákon múlik. Ne legyünk hát tékozlók!
