„A bányán nincsen ablak...”

„Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Józsué könyve 24:14-15

Választás előtt állt. Két út, és bármelyikre is lép, tudta, gyökeresen megváltoztatja az életét, meghatározza majd jövőjének alakulását. Az egyszerű alföldi parasztgyerek számára egyik sem volt otthonos, megszokott környezet, de ott és akkor döntenie kellett. Víz vagy a föld mélye. Víziszonya volt, és egész addigi életében a végtelen sík vidék vette körül, amerre csak szeme látott. Nem voltak határok, bezártság, nem fogyott el a levegő körülötte, amikor napszámban a földet túrta. Végül döntött. „A bányán nincsen ablak” - mondta, és ment a Balatonra hajókat építeni. 

Egy döntés, ami egész későbbi életét megpecsételte. Egy döntés, amihez hű maradt, és otthonává lett az addig messzi, ismeretlen táj. Aztán hozott egy másik döntést, és összekötötte életét azzal a lánnyal, akit mindenkinél jobban szeretett. Egy döntés, ami egész későbbi életét megpecsételte. Egy döntés, amihez hű maradt. Egészségben betegségben, amíg a halál el nem választotta tőle. Hű maradt hozzá akkor is, amikor szeretett felesége nem ismerte fel benne azt a férfit, akivel ötvenpár éve élték közös életüket. Néha idegent, néha az édesapját látta benne, de ő ápolta szeretettel, odaadással, örülve a nagyon ritka tiszta pillanatoknak, és sok-sok fájdalmat elhallgatva a világ elől. Egy döntés, egy nő, amihez és akihez a síron túl is ragaszkodott. 

Ő tudta és megélte, hogy mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem, amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága, amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta. 

Ő volt a Nagyapám, kedves Olvasó.

Isten ma reggel egy ilyen döntésre hív minket is. Mert ezt nem lehet másképp csinálni. Ma reggel választanod kell neked és nekem is, hogy kit szolgálok, ki lesz az Istenem, kinek adom a szívemet. Ez a döntés kihatással lesz mindenre, az életünkre, jövőnkre, kapcsolatainkra. 

Ma reggel Isten hív minket, hogy válasszuk Őt! Hozzuk meg a döntést az Ő oldalán. Vállaljuk a felelősséget, és tartsunk ki Mellette mindvégig. Adjunk bele mindent, adjuk bele önmagunkat, mert Ő ezt a lépést már jóval előttünk megtette. 

Ő már akkor döntött mellettünk, amikor még édes gondolatként sem léteztünk felmenőink fejében, és ehhez a döntéshez hű maradt, legyen bármekkora is az ára a hűségnek. Téged és engem választott akkor is, amikor még nem ismertük Őt, amikor félreismertük Őt, és ahelyett, hogy a szerető Társat láttuk volna meg Benne, mi csak egy veszélyes idegent vettünk észre, akitől félni is rettegni kell. De Ő minket választott, és hűsége túlment a Golgota keresztjén is. 

Ő ma is minket választ. Hát válasszuk mi is Őt! Bárhogy döntöttünk eddig, bármilyen utat is jártunk be idáig, ma tegyük életünket az Ő kezébe! Legyen Ő az Isten, a mi Istenünk, és tartsunk ki emellett a döntés mellett, Mellette. Mert megéri. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia