hétfő, szeptember 07, 2015

Szelíd beszéd vagy hamisság

"A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket."

Példabeszédek 15:4

A világ teremtése Isten szavai nyomán ment végbe. A mi szavaink is teremtő erővel bírnak. Ez a hatalmas fegyver nem a kezünkben, hanem a szánkban lapul. Jót és rosszat is lehet vele okozni.

Nem kell más hangkészletet megtanulni, ha kedvesen akarunk szólni, csak másképp kell válogatni a meglévőből. Ugyanazokból a hangokból építkezünk. Még nyelviskolába sem kell járni megtanulni a kedves beszédet, csak bele kell képzelnünk magunkat a másik helyébe és úgy bánni vele, ahogyan mi is szeretnénk.

A szelíd nyelv sokszor hallgatást jelent. 
"Akasztott ember házában nem beszélünk kötélről" - tartja a mondás. 
Nem kérdezem, amiről tudom, hogy nem szertné említeni. 
Nem mondom ki azt, ami úgyis nyilvánvaló, de fájdalmat okoznék vele, ha beszélnénk róla. 
Nem akarom ráerőltetni a vidámságomat arra, aki szomorú - "Mint aki (...) ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol" - Példabeszédek 25:20. 
Nem kezelem úgy a titkait, mintha azokról mindenkinek kellene tudnia.

A szelídség tapintat.
Tudok róla, de nem említem.
Valahogyan muszáj közölnöm vele, de úgy adagolom, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzam vele.

A romlott nyelv összetöri a lelket - a lelki összetörettetést pedig nem lehet kibírni. ("Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?" - Példabeszédek 18:14.) Mindez a nyelv hatalmában van. Építeni és rombolni is lehet vele. Ugyanannyi energiába kerül mindkettő.

Megéri a szelíd nyelv üzemmódot választani!