Pajzs védelem!
Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten!
De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Harmadik zsoltár 3-4. verse
Az emberek nagyon könnyen hoznak ítéletet mások
felett. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy valakit, csak azért mert Istenben
hisz, és éppen nem megy annyira jól sora, könnyen véleményt alkotnak, hogy
annak ellenére, hogy hisz Istenben, mégsem segít rajta. Ez egyszerre
ítéletmondás az ember felett és az Isten felett is.
A zsoltáríró felkiált és az ő bizonyosságáról
tesz bizonyságot, hogy a vélemények ellenére úgy érzi, hogy az Úr az ő pajzsa.
Mire való a pajzs? Nagyon sokszor előforduló kifejezés ez a Szentírásban. A
pajzs alapvetően egy önvédelmi eszköz. Különböző formájú, különböző mintájú,
beosztású pajzsokat készítettek, mindegyik egy-egy mestermunka, és mindenki
azon igyekezett, hogy a pajzs a háborúban minél hatékonyabb lehessen. Ahogy
fejlődött a pajzskészítés, úgy fejlődött a fegyvergyártás is. Kezdetben fa pajzsokat
készítettek, erre válaszként jöttek a tüzes fegyverek.
Éppen ilyen küzdelemben vagyunk sátán
támadásaival szemben. A hívő ember pajzsa maga az Úr. Ahhoz, hogy a pajzsunk
erős legyen az kell, hogy az Úrral állandó kapcsolatunk legyen, mert ez teszi
ellenállóvá a mi pajzsunkat a legerősebb támadásokkal szemben is.
A pajzsoknak volt még egy funkciója. Különböző
címereket hordoztak, és ezek a címerek pedig jelölték a különböző népeket. Ha
választanunk kell a legellenállóbb pajzs között, akkor egészen biztos vagyok
abban, hogy mindenki a tökéleteset választaná, azt, amelyik minden támadásnak
ellenáll. Erre a pajzsra Isten követőinek címere van felfestve, és akik ezt választják,
biztosak lehetnek abban, ha támadás is éri az Úr seregét, akkor olyan önvédelmi
eszköz van náluk, ami tetőtől talpig megvéd, olyan, amin nem lehet áthatolni.
A zsoltáríró nemcsak azt a bizalmi helyzetet
tárja elénk, ami Isten és ember között van, hanem azt is, hogy mit tesz Isten. Nem
csupán szabadításról olvasunk, hanem fej felemeléséről beszél, ami az emberi
tekintély, és méltóság helyreállítását mondja el. Ez a biztosíték arra, hogy az
Úr mindenkit, aki az Ő nevét segítségül hívja, megsegíti és megszabadítja a
válsághelyzetből. „Hívj segítségül engem
a nyomorúság idején, én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt.
50,15)
