kedd, szeptember 22, 2015

Pajzs védelem!



Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Harmadik zsoltár 3-4. verse


Az emberek nagyon könnyen hoznak ítéletet mások felett. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy valakit, csak azért mert Istenben hisz, és éppen nem megy annyira jól sora, könnyen véleményt alkotnak, hogy annak ellenére, hogy hisz Istenben, mégsem segít rajta. Ez egyszerre ítéletmondás az ember felett és az Isten felett is.

A zsoltáríró felkiált és az ő bizonyosságáról tesz bizonyságot, hogy a vélemények ellenére úgy érzi, hogy az Úr az ő pajzsa. Mire való a pajzs? Nagyon sokszor előforduló kifejezés ez a Szentírásban. A pajzs alapvetően egy önvédelmi eszköz. Különböző formájú, különböző mintájú, beosztású pajzsokat készítettek, mindegyik egy-egy mestermunka, és mindenki azon igyekezett, hogy a pajzs a háborúban minél hatékonyabb lehessen. Ahogy fejlődött a pajzskészítés, úgy fejlődött a fegyvergyártás is. Kezdetben fa pajzsokat készítettek, erre válaszként jöttek a tüzes fegyverek.

Éppen ilyen küzdelemben vagyunk sátán támadásaival szemben. A hívő ember pajzsa maga az Úr. Ahhoz, hogy a pajzsunk erős legyen az kell, hogy az Úrral állandó kapcsolatunk legyen, mert ez teszi ellenállóvá a mi pajzsunkat a legerősebb támadásokkal szemben is.

A pajzsoknak volt még egy funkciója. Különböző címereket hordoztak, és ezek a címerek pedig jelölték a különböző népeket. Ha választanunk kell a legellenállóbb pajzs között, akkor egészen biztos vagyok abban, hogy mindenki a tökéleteset választaná, azt, amelyik minden támadásnak ellenáll. Erre a pajzsra Isten követőinek címere van felfestve, és akik ezt választják, biztosak lehetnek abban, ha támadás is éri az Úr seregét, akkor olyan önvédelmi eszköz van náluk, ami tetőtől talpig megvéd, olyan, amin nem lehet áthatolni.

A zsoltáríró nemcsak azt a bizalmi helyzetet tárja elénk, ami Isten és ember között van, hanem azt is, hogy mit tesz Isten. Nem csupán szabadításról olvasunk, hanem fej felemeléséről beszél, ami az emberi tekintély, és méltóság helyreállítását mondja el. Ez a biztosíték arra, hogy az Úr mindenkit, aki az Ő nevét segítségül hívja, megsegíti és megszabadítja a válsághelyzetből. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt. 50,15)