Mindenki számít

Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

János evangéliuma 6. fejezet 40. verse

Egyre inkább az jellemző a társadalomra, hogy csak magával törődik, senki semmit senkivel meg nem oszt inkább felháborodva nézi közelről vagy távolról az eseményeket. Nem adunk abból, ami a mienk, figyelünk rá nehogy valaki abból elvegyen. Jellemző a társadalomra a közöny, a hidegség, és az empátiának a hiánya.

Vigyázunk arra, amink van, és ez helyes is! Fáradsággal, drágán jutottunk hozzá bizonyos dolgokhoz, nehogy bajuk essen. Ha pedig valami elöregedik és elérkezik az ideje, hogy megváljunk tőle, nagyon nehéz szívvel tesszük a küszöbön kívülre a dolgainkat. Én többnyire csak tárgyakra gondoltam, de ha ugyanezt végig gondoljuk, egyes személyekre nézve ugyanezt tudjuk elmondani. Az emberi kapcsolataink értékesek és erre próbálunk vigyázni. Ápoljuk és fejlesztjük.

Jézus Krisztus üzenete mindenkinek szól. Ő minden embert személyesen ismer és hív, véssük jól az eszünkbe, hogy fontosak vagyunk Neki. Nehéz terheket kellett cipelnie fizikailag és lelkileg egyaránt, azért, hogy a kapcsolatait, az Ő teremtményeit óvja, mentse, fáradozzon érte, sőt, feláldozza magát azért, ami az Övé.

Semmit és senkit nem akar elveszíteni. Habár sokan úgy gondolkoznak nincsen szükségük Istenre, Ő az, aki először szólítja az embert. Szól egyszer, kétszer, így is úgy, azt szeretné, hogy azon a napon, amikor Ő jön, téged magához emelhessen.

Az Istennel való kapcsolatunkban érzékenyebbnek kellene lennünk, legalább annyira, mint amilyen érzékenyek vagyunk akkor, amikor a megszerzett javainkat kellene megosszuk másokkal. Ő örök életet ígért azok számára, akik hűségesek maradnak Hozzá. Azokat az iránymutatásokat, amelyeket Ő adott, nem szabad elengednünk, nem szabad kompromisszumot kötnünk. Vigyáznunk kell rá, mert kincset kaptunk.