szerda, szeptember 23, 2015

Csendben az Úr elött



„Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.”
(Zakariás könyve 2. fejezet 13. vers)

Egyszer egy prédikációban feltettem a kérdést; Mit tennél, ha Jézus most fizikálisan belépne az ajtón? Majd hallottam, ahogy az egyik mobilozó fiatal a mellette ülő társa felé fordulva azt mondja, hát az elég ciki lenne.

Ciki, mert nem szeretnéd, ha látná, hogy a telefonom játszol, facebookozol… Ciki, mert nem biztos, hogy akarnád, hogy Jézus miniszoknyában és átlátszó blúzban, vagy rövidgatyában lásson...

Ciki, mert hiába vetted fel a legszebb öltönyt és hiába van a kezedben a legdrágább bőrkötéses Biblia, ezek sem rejthetik el Előle az álszent szívedet…

S mi lenne, ha ma oda kellene állnod Teremtőd elé? Akkor is nekiállnál magyarázkodni, hogy miért tetted, miért mondtad ezt, vagy azt? Hogy miért voltál/miért vagy indulatos, durva, kedvetlen, lusta? Hogy miért nem beszélgetsz Vele többet és miért nem adod tovább azt a sok-sok áldást, amit naponta kapsz Tőle?

Lehet azt mondanád, mint Jób? „Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!” (Jób.39:37-38)

Vagy, mint Jeremiás, aki a népe bűnei miatt elpusztult Jeruzsálem felett kesereg, a Siralmak könyve 3:19-26-ban így fogalmaz:

„Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.

De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem: az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma: megújul minden reggel. Nagy a te hűséged! »Osztályrészem az Úr - mondja a lelkem -, azért remélek benne.« Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.

Jó csendben várni az Úr szabadítására.”