szerda, augusztus 26, 2015

Kevélység és romlás



 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
(Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers.)

Egy idős testvér mesélte egyszer, hogy a régi világban, mikor még nem volt vezetékes ivóvíz, akkor az egyik kis hegyi faluban élt egy szegény ember, akinek még fúrt kút sem volt az udvarában, hanem nap, mint nap kijárt az erdőbe a forráshoz vízért.

S mivel az út egy része meredek és göröngyös volt, a teli edényekkel figyelni és vigyázni kellett hova lép. Egy szép nap, miután megtöltötte az edényeit így imádkozott: Uram csak ezen a rissz-rossz úton segíts meg, azután már elmegyek magam is.

Az Úr meghallgatta az imáját, minden baj nélkül átjutott a kritikus részen, de ahogy leért a sima útra, elcsúszott az edény leesett, széttört. A tanulság pedig egyszerű; mikor úgy érzed, hogy már mindent jól tudsz és hogy neked ne mondja meg senki, mert nincs szükséged sem emberi, sem isteni tanácsra és vezetésre, annak mindig nagy bukás a vége.

Így mai igénk fényében végtelenségig sorolhatnánk a nagy világbirodalmak, királyok, hadvezérek, sportolók, sztárok bukását, melynek okát vizsgálva, ugyanarra a megállapításra jutnánk; mindannyiuk kudarca gőgös kevélységükkel, makacsságukkal magyarázható, mikor az ellenfelet alábecsülve túl sokat gondoltak magukról.

De mi a helyzet veled? Estél el, törtél össze már te is azért, mert azt hitted csak úgy mennek jól a dolgok, ahogy te gondolod, ahogy te csinálod? Aztán fejjel menve a falnak, találtad már magad erőtelenül a földön elterülve és Istenhez kiáltva? Talán most is szenveded korábbi rossz döntésed keserű következményét, belátva hogy nem vagy mindenható, mindentudó?

Isten ma arra hív, tanulj mások bukásaiból és saját hibáidból, s ahelyett, hogy mai teendőidet, vagy határidős dolgaidat illetően továbbra is egymagad erőlködsz és görcsölsz, fogadd meg Dávid tanácsát:

"Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál Benne, majd Ő teljesíti." 37.Zsoltár 5. vers.