szerda, augusztus 19, 2015

Jézus békességében



„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
(János evangéliuma 14. fejezet 27. vers.)

Sokan vélik úgy, hogy a lelki nyugalom és boldogság az éppen aktuálisan divatos dolgok birtoklásából áll, vagy abból, ahogy mások dicsőítik érdemeiket, nagyságukat.

Épp ezért egész életüket ezek megszerzésével töltik. Ám, amikor elérik ezeket a földi célokat, mégsem éreznek megelégedettséget. Szívüket a békesség helyett, nyugtalanság és újabb és újabb talmi dolgok elérésének vágya tölti be.

E.G.White így ír erről: „Sokak szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzi lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra... Az önszeretet csak békétlenséget hoz.” (Jézus élete 273.o.)

De miként is várhatnánk el, hogy szívünkben igazi békesség lakozzon, mikor a látszólagos és viszonylagos földi békéért, és nyugalomért fáradozva – ’Mert megérdemlem!’, ’Mert ez jár nekem!’ felkiáltással – Isten figyelmeztetéseire nem hallgatva, engedményeket téve megalkuszunk a kísértővel?

Mai Igénk arra világít rá: „Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására, felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a szívig.

Az egyetlen erő, amely az igazi békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget, civódást okoznak.” (Jézus élete 249.o.)

Ezt a kegyelmet kínálja fel neked Megváltód.

Fogadd el! Keresd először az Ő országát és annak igazságát! (Máté 6:33)

Ne nyugtalankodj többé és ne félj!