kedd, augusztus 11, 2015

Isten tervei a legjobbak

Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:
Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 29. verse



Isten tervei a legjobbak számunkra! Sokszor gondolkoztam én magam is azon, hogy biztosan jól látja ezt az Úr? Miért enged meg ezt vagy azt, hogy bekövetkezzen? Az embernek vannak tervei, vágyai, és ezeket elgondolva kitalálunk magunknak egy szép életutat, amely által megpróbáljuk elérni kitőzött céljainkat, aztán amikor ez nem sikerül akkor teljesen el vagyunk veszve, és kétségbe vagyunk esve, hogy ez miért történt.
Nehéz elfogadni, hogy amit az Úr akar tenni az számodra a legjobb? Ha igen, akkor jobban meg kell ismerd Őt! Nem engedi, hogy elmenjünk ránk váró szent feladatok mellett. Sokszor meghiúsul a tervünk azért, hogy Isten tervét végezhessük, ez egy iskola, amely megtanít bennünket arra, hogy jobban figyeljük meg életünkben mi Isten akarata!

Egy példában szeretném ábrázolni, azt, hogy milyen is az Isten kegyelmében való hit, és az Ő érte való szenvedés.

Volt egy csecsemő, aki a legjobb körülmények között nőhetett fel. A legkiválóbb oktatásban részesülhetett, mikor már arra érett volt, és nemcsak a szellemi fejlődéséről gondoskodtak, hanem a testi fejlődéséről is, kiváló katonai oktatásban lehetett része. Majd mikor férfivá érett alkalmasnak tartotta saját magát arra, hogy megmentsen egy egész nemzetet a szenvedésektől. De Isten ezt máshogy gondolta, 40 év pásztorkodás kellett ahhoz, hogy tökéletes szabadítója legyen a zsidó népnek. Biztos már sokan kitalálták kiről szólt ez a történet, Mózesről. Az egyiptomi nevelés sok mindenre megtanította, de hivatására (egy nép szabadítására) csak a pásztorkodás készítette fel.

Szenvedni valakiért csak bizalomból lehet. Ha a menny Urához bizalmunk van, akkor nem félünk attól, hogy bármilyen szenvedést kell érte elhordozzunk. Ha nem bíznunk benne, akkor nem akarjuk vállalni azt, amit Ő vállalt értünk. Szenvedett helyettünk, helyettem, a fájdalmakat, a kínzásokat Ő viselte helyettem. Ami nekem járt volna, azt mind Ő kapta. Bármelyikünk vállalja a szenvedést, azért akit szeret! Szülők, akik sosem panaszkodnak sanyarú helyzetben élnek gyermekeikért, hogy nekik jobb legyen, vállalva a „szenvedést” (és még csak ki sem mondják).
A hitünk akkor lesz teljes Benne, ha képesek leszünk szenvedni is Ő érte, ez bizonyítja lelki érettségünket! Isten segítségét kívánom mindenkinek!