szombat, július 11, 2015

Tanítvány és Mester

„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz (aki pedig teljesen felkészült Újfordítás), mint a mestere.”
Lukács  6,40

Nem feljebb való… Alá –fölérendeltség. Átéljük, tapasztaljuk, szenvedünk tőle, a cél érdekében elviseljük, sokszor eredményes, sokszor szükséges. Kérdéseket szül bennünk, irigységet, rivalizálást gerjeszthet. Aki alul van, nem kerül felülre. Nem akar odakerülni tiszteletből. Minden a kapcsolaton múlik. A két személy bensőséges közösségén áll vagy bukik minden. Azon, hogy milyen a tanítvány és azon, hogy milyen a mester.
A tanítvány… Mindig ő válassza a mesterét. Ő dönti el, kit akar követni, ki alá akarja rendelni magát. A döntésen ezért nagyon sok múlik. A mester csak azokból választhat, akik már őt választották. A tanítvány döntése mindig kettős: megválasztja, hogy kit követ és elfogadhatja az alárendeltségét. Ez utóbbi döntését azonban újból és újból meg kell hoznia, különben nem maradhat tanítvány.

Az ő mestere… Valaki vagy valakik vezetőjévé lenni nagy felelősség. A példaadás felelőssége, mert a mester mindig mintát ad. A tanítvány ezt a mintát követi, másolja, értelmezi, elfogadja, beépíti önmagába. Mondhatni a jelleme részévé válik. Mily nagy felelősség valakinek a részévé válni és milyen nagy kockázat! Ebben a bensőséges kapcsolatban mindkét fél kiszolgáltatja magát a másiknak. Nyitottá válik, hogy a másik láthassa, milyen ő teljes valójában.

Amikor tökéletes lesz, aki teljesen felkészül, olyan lesz, mint mestere… A cél a tökéletesség. Mindig is ez volt. A mesteré és a tanítványé is. „Legyetek tökéletesek, miként az én mennyei Atyám tökéletes!” – ez azt jelenti: legyetek olyanok, mint Ő! Ez a vágyunk. Szeretnénk olyanok lenni, mint a mesterünk. Úgy élni, úgy tenni a dolgunkat mindenben és ehhez kell a felkészülés. Ez most a dolgunk, hogy felkészültekké váljunk.