csütörtök, július 09, 2015

Istenben gyönyörködni

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.”
Zsoltárok könyve 73:25

Összetett lelki folyamatok megértéséhez modellekre van szükségünk. Egy elképzelés szerint a személyiség fejlődésének 4 szakasza van:
  1. Antiszociális, vagy kaotikus szakasz: Ez a csecsemő, illetve a korai gyerekkor, amikor az ember még nem ismeri azokat a viselkedési mintákat, illemet és szokásokat, ami a szűkebb családban, vagy a tágabb környezetben általánosan elfogadottak. Minden szülő ismeri ezt, amikor a frissen mosott fehér ingre meggyfoltok fröccsenek. Vagy mikor az asztalon felejtett mézes csupor tartalmát gyermekünk a szőnyegre keni.
  2. A formális rend szakasza: Itt a gyerek az alapvető viselkedési mintákat elsajátítja, leutánozza a felnőttektől, és szépen lassan beleilleszkedik a környezetébe. Azok a szülők, akiknek már nem kell minden vendégeskedés után megígérni, hogy pótolni fogják az házigazda kristályvázáját, megnyugodhatnak, gyermekük a második szakaszban tart.
  3. Szkeptikus, vagy individuális szakasz: Ilyenkor a már tizenéves korukba lépett gyermekek hirtelen megkérdőjeleznek minden értéket, amelyet a szüleiktől kaptak. Mindent ellenkező formában tesznek, mint ahogyan a civilizált környezete elvárná tőlük. Ha az anya tiszta vászonnadrágot készít ki reggel, akkor a gyerek piszkos és szakadt farmert húz. Ha a szülők azt akarják, hogy rövid legyen fiúk haja, akkor megnövesztik. Ha pedig azt erőltetik, hogy hosszú legyen a lányuk szoknyája, akkor csak azért is minit húznak.
  4. A mély megértés szakasza: Sok szülő nem tud mit kezdeni a 3. szakaszában tomboló gyermekével, holott feltétlenül szükséges az önálló személyiség kialakulásához minden addigi építőkő lerombolása, hogy aztán a saját meggyőződése szerint újraépítse a világát. Ez az, amikor a felnőtt már nem azért tesz, vagy nem tesz dolgokat, mert a szülei mondják, hanem mert belső meggyőződésévé tette azt. Bár új formában, de a szülőktől kapott értékek köszönnek vissza ebben az utolsó szakaszban – ha egészséges volt a személyiségfejlődés.


Miért is taglaltam ezeket a folyamatokat ilyen részletesen? Azért, mert a hitfejlődés is hasonló módon modellezhető (lévén az is egy kapcsolat Isten és ember között). Éppen erről a lelki útról ír Ászáf is a 73. zsoltárban – habár valószínűleg sose hallott még a személyiségfejlődési modellekről.
  1. A kaotikus szakasz az, amikor az embernek még nincsenek ismeretei a lelki dolgokról.
  2. Amikor az ember hitre ébred, megismeri Istent, akkor minden szépnek és egyértelműnek látszik: „Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!” (73:1) Ilyenkor az embert csodák és fantasztikus imameghallgatások veszik körül, és a környezet eseményeire nagyon egyszerű, fekete-fehér magyarázatokat kap az ember (pl., hogy a hívő mindenben sikeres, a hitetlent pedig csapások érik).
  3. Egy idő után azonban minden hívőnek rá kell döbbennie, hogy a keresztyén élet mégsem olyan egyszerű, ment első pillanatra látszott. A fiatal rákos édesanya, akiért az egész hitközösség imádkozott, meghal; miközben az istentelen milliomos gond nélkül éli az életét. Egy bibliaóráról hazatérő lelkész halálos balesetet szenved; miközben a szembe jövő, szabálytalanul közlekedő alkoholista életben marad. Ez élet igazságtalanságai foglalkoztatják Ászáfot is (73:2-16). Hol van Isten, amikor annyi baj van a világban? És miért nem súlyt le azokra, akik bűntelenül tesznek gonosz dolgokat?
  4. Mikor azonban Ászáf Isten templomába lép (73:17), hirtelen megnyílik számára a hit mélyebb megértésének szakasza (ehhez azonban elkerülhetetlen volt a szkeptikus periódus fájdalmas átélése). Az ilyen ember beismeri ugyan, hogy nem tud minden kérdésre válaszolni, ami az élet nehézségeire vonatkozik; de egy dologban bizonyosságot nyer, Isten szereti őt (73:23-24, 26). Ezért mondja önfeledt lelkesedéssel: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban” (73:25).


Kedves olvasó! Ne ijedj meg hát a próbáktól, rossz gondolatoktól, kételyektől, kérdésektől, negatív tapasztalatoktól! Bízz Istenben, aki ezen az úton akar elvezetni téged – ahogy Ászáffal is tette – az ő szeretetének a mélyebb megértéséhez!