csütörtök, július 23, 2015

Egymás terhét hordozva

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.”
Pál levele a Galatákhoz 6:2-3

Tudjátok-e, hogy mi az azonos a menny és a pokol között?
Az, hogy minkét helyen egy hatalmas asztal van a középen, megrakva mindenféle finomsággal, ínycsiklandozó falatokkal, ami csak szem-szájnak ingere. Továbbá az is, hogy mindkét helyen az asztal körül állnak az emberek, kezükben egy 2 méteres villával, aminek csak a végét foghatják meg.

No és azt tudjátok-e, hogy mi a különbség a menny és a pokol között?
Az, hogy a pokolban éhen halnak az emberek, mivel a 2 méteres villára föl tudják ugyan szúrni a falatokat, de nem tudják a szájukba rakni, hiszen nem elég hosszú a kezük. A mennyben azonban mindenki jóllakott és elégedett, mert a 2 méteres villával mindenki a szembe levőnek adja a finomságokat.

Bármennyire úgy hangzik ez a rövid példa, mint valami vicc, mégsem az, hanem nagyon is komoly. Az önző ember – aki azt gondolja magáról, hogy „ő valaki” — csak magának akar jót, de nem veszi észre, hogy evvel tulajdonképpen tönkreteszi saját magát. Pál azonban azt mondja, hogy egymás terhét hordozzuk. Így ugyanis nem csak a másikon segítünk, hanem saját magunkon is. Etessük hát hosszú villánkkal ma is a szemben lévőt, hogy betöltsük Krisztus törvényét!