csütörtök, július 02, 2015

Bizonyosság

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
János írása szerinti evangélium 10:27-28

Bármily meglepő, de eléggé gyakori az emberiség történetében, hogy a rosszabbat jobbnak tartották, mint a jobbat. Sőt az sem egyedi eset, mikor a bizonytalan biztosabbnak tűnt, mint a biztos. Alexander Graham Bell (1847-1922) telefonját Bostonban 1876 februárjában szabadalmaztatta. Még ugyanebben az évben a Brit Postahivatal főnöke így nyilatkozott: „Lehet, hogy az amerikaiaknak, szükségük van telefonra, de nekünk biztosan nincs. Bővében vagyunk a futároknak.” Hasonlóan lebecsülő módon nyilatkozott a Western Union (amerikai posta) vezetősége: „Ennek a telefonnak túl sok hátulütője van ahhoz, hogy kommunikációs felhasználását komolyan mérlegelni lehessen. Az eszköznek természetéből fakadóan nincs értéke a számunkra.” Vajon mit szólnának ezek az emberek, ha kézbe vehetnék a mai okos telefonokat?

Hasonló értetlenség lengte körül Jézus szolgálatát is. Egy alkalommal a zsidó írástudók ezt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus [azaz a megváltó], mondd meg nekünk nyíltan!” (10:24) Jézusnak azonban nem állt szándékában a bizonytalanságkeltés. János evangéliumában 17 esetben beszél az örök élet bizonyosságáról (3:15, 16, 36; 4:14:36; 5:24, 39; 6: 27, 40, 47, 54, 68; 10:28; 12:25, 50; 17:2, 3). Állításai sem nem homályosak, sem pedig nehezen érthetők. Aki hisz benne, annak örök élete van – „van”, tehát már most, jelen időben (3:36; 5:24; 6:47, 54; vesd össze: János első levele 5:11, 13). Az az örök élet, amit Jézus nyújt, bizonyosság, mely semmi kétséget nem hagy abban az emberben, aki elfogadja azt.

Mivel azonban az Isten szeretetének és feltétel nélküli elfogadásának tanítása teljesen idegen volt a Jézus korabeli világban (és meglehet, a mi világunkban is), a Megváltó környezete inkább ragaszkodott a biztosabbnak tűnő bizonytalansághoz. A zsidó tanítók ragaszkodtak ahhoz a gondolathoz, hogy az örök életre és megváltásra semmi garanciát nem kaphatnak. Jézus – mint egy jó tanár – egy kép segítségével próbálja közelebb hozni a megbotránkoztatóan újszerű üzenetét. Ahogyan a bárány biztonságba érzi magát, ha meghallja a pásztor hangját, éppen úgy biztonságban lehetünk, ha meghalljuk Isten szavát. Ahogyan a bárány megnyugszik, ha a pásztor kézbe veszi, éppen úgy megnyugodhatunk, ha érezzük Isten átölelő karját.

Miután Jézus elmagyarázta nekik az örök élet bizonyosságát, a zsidó tanítók köveket ragadtak, hogy megöljék azt az embert, aki el akarja venni tőlük a biztos bizonytalanságot. Mi ne kövessük az ő példájukat! Bármilyen kiszámíthatatlan és bizonytalan világban is élünk, fogadjuk el Istentől az egy biztosat: Jézus Krisztuson keresztül örök életünk van – „van”, tehát már itt és most.