Az igazságosság
Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben
pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg,
amelyet rátok küldtem.
Jóel próféta könyve 2. fejezet 25. verse
Szándékosan vagy gondatlanságból okozott, illetve
baleset folytán bekövetkezett kár jóvátétele. Ennél lehetne sokkal
bonyolultabban is megfogalmazni, mi is az a kárpótlás, de én most jelenleg csak
ennyire voltam képes. Azért mindenesetre érdekes, hogy az Isten ad kárpótlást,
azért, amit szintén ő adott vagy engedett meg.
Pusztított sáska, ellepte az egész földet,
északról benyomulnak az asszírok, és akárcsak a sáskán ők is mindent
elpusztítottak, de kárpótolva lesz a nép mindenért, amit elveszítettek.
Nekem ez így igazságosnak látszik. Az Isten ad
valamit nekem, amit én később saját hibámból elveszítek, vagy tönkreteszek,
majd újra megkapom azt az Istentől.
Egy nagyon egyszerű példán keresztül szeretném
ezt érzékeltetni. Egy kisfiú (6-7 éves) aki nagyon szeret játszani (melyik nem
szeret) nagyon vágyott egy olyan játékra, amivel minden óvodatársa játszott.
Csak messziről leste a többieket, hogy milyen önfeledt szórakoznak egy bizonyos
játékkal. Ez egy katona bábu volt. Közelben volt már a kisfiú születésnapja, és
az apukája jól tudta mire vágyik szeretett kisfia, ezért megajándékozta őt egy
ilyen bábuval. Azt azonban eddig nem említettem, hogy ez a kisfiú olyan volt,
hogy amihez csak hozzáért, ütötte vágta, törte zúzta, ezért is nem nagyon
hívták játszani az óvodatársak. Amikor
megkapta az ajándékot, úgy egy-két órán keresztül rendesen játszott, de amint
megunta, széttörte. Kezeit, lábait kitépte. Mikor az apukája meglátta fogadkozott,
hogy soha többet nem vesz neki semmit, és még szobafogságot is kapott. Azonban
mikor a szobafogság letelt, a kisfiú apukája egy ugyanolyan kis katonával várta
gyermekét. A kisfiú felfogása megváltozott, utána sosem tört szét semmit,
mindenre különös módon ügyelt, mindenre nagyon figyelt.
Sokszor nem érdemeljük meg a jót, amelyben élünk,
amink van, de az Isten valamilyen különös oknál fogva mégis úgy gondolja, hogy
ott vagyunk hasznosak ahol vagyunk. Úgy gondolja, hogy amennyink van az pont
elég, ahhoz, hogy Őt mindennél jobban szeressük. Ha el is veszítünk valamit, Ő
mindig gondoskodni fog arról, hogy az embert támogassa.