kedd, június 30, 2015

Ne aggódj, van ki megoldja!



„Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér…”

Zsoltárok könyve 69. fejezet 2. verse










A mai szakasz illetve az egész zsoltár, amin közösen gondolkodunk egy panasz ének, amely egy hálaénekkel fejeződik be.

Ezekre a szavakra azonnal Zsoltárok könyve 130. fejezete jutott eszembe és ott a 7. vers: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!”.

A második gondolatom Jónás könyvét jutatta eszembe és ott a 2. fejezetet, Jónás bűnbánati imádságát, amikor az Úrhoz kiált, és elmondja az 5. és a 8 versben, hogy bárcsak ott lehetne az Istennek templomában, hogy szemtől szembe láthassa az Urat. Ez már akkor történik, mikor Jónás a nagy hal gyomrában van.

Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, inkább őszinteséget kérek! Elevenítsünk fel magunkban egy olyan élményt, amikor úgy éreztük, hogy nincs kiút, egyenesen haladunk mélybe. … biztos nem volt olyan nehéz, mert nagyon szeretünk panaszkodni. Amikor a panaszkodás lehetősége felcsillan előttünk, nem szalasztunk el egy alkalmat sem, azon nyomban neki látunk, és addig abba sem hagyjuk, amíg meg nem értenek minket, vagy faképnél nem hagynak. No de ha megvan az élmény, akkor az lenne a kérésem, hogy jusson eszünkbe az is, hogy hogyan oldódott meg a probléma.

Abban az áldott helyzetben vagyok, hogy én magam elmesélhetem a megoldási útját a problémás helyzetemnek. Amikor én akartam valamit megoldani (és most nem arról van szó, hogy ki tudtam-e egyedül cserélni egy izzót a kocsiban) akkor bármit is tettem, csak egyre rosszabb volt. Akármit mondtam, bárkinek is az adott helyzettel kapcsolatosan egyre csak rosszabb volt. Pedig imádkoztam is. Igen ám, de mire az ágy mellől felálltam az ima után, már másik öt megoldásom volt, amit én találtam ki.
Egy kérdés: Töltünk-e annyi időt hallgatással, mint kéréssel, vagy panaszkodással? Van-e türelmünk várni az Isten válaszára? Vagy van egy tuti megoldásunk mindenre.

Drága barátaim! Szívem minden melegéből kívánom azt, hogy legyen bátorságunk megszólítani Őt, és legyen időnk várni az Isten válaszára.

Most is biztosan vannak olyan személyek, akik olvassák ezeket a reggeli gondolatokat, akik aggodalmasodnak valami miatt, biztos vannak olyanok, akik anyagi természetű gondokkal küszködnek, vagy olyanok, akiknek lelki terheket kell cipelniük! Ne felejtsük el megszólítani azt, aki mindenre tudja a tökéletes megoldást, és nem csak fél megoldást ad, hanem teljes gyógyulást minden sebre!