hétfő, június 22, 2015

Mi hisszük és tudjuk...

Én vagyok az élet kenyere(...) az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (János evanangéliuma 6:48,51) – mondta Jézus.

Ha megpróbálnánk elvonatkoztatni kereszténységünkből fakadó ismereteinktől, akkor első hallásra valószínű furcsán hangzana, ha valaki azt mondaná nekünk, hogy az ő teste az élet kenyere, s ha eszünk belőle, nem fogunk megéhezni, sőt örök életünk lesz.

Sokan megkísérelték már kívülről megérteni a kereszténységet, de nem jártak sikerrel. Értelmetlennek tűnt számukra, Pál szavait idézve, talán bolondságnak is.

Miért nem lehet kívülről megérteni a kereszténységet? Mert belül kell történnie valaminek, amitől értelmet nyer az egész. És ez a valami a hit. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” - mondta Jézus. 
A hit ajándék. Isten adja. És csak ennek birtokában nyernek értelmet Krisztus szavai.

De vajon lehetünk-e látszólag keresztények anélkül, hogy hitünk legyen? A 6. fejezetben kibontakozó történet szerint igen: Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: Ki hallgathatja őt?...Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János evangéliuma 6:60,64) Miért? Mert nem hittek. Nem fogadták el az Isten által felajánlott ajándékot.

Amikor Jézus ezek után a tizenkettőhöz fordult, és megkérdezte, ők is el akarják-e hagyni, Péterből szinte feltört a kérdés: „Uram, kihez mennénk?” majd így folytatta:Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (János evangéliuma 6:68-69)
Boldog vagy, Simon,” mondta Jézus, „mert nem test és vér fedte fel előtted, hanem az én mennyei Atyám.” (Máté evangéliuma 16:17)

Mi hisszük és tudjuk,(...)hogy te vagy az Istennek Szentje” mondta Péter. Vajon mi is el tudjuk ezt mondani?


Ha nem, ha értelmetlennek tűnnek Jézus szavai, vagy úgy érezzük, nincs hitünk, kérjük az Atyától, mert ő nem csak Péternek adta készségesen, nekünk is örömmel felajánlja!