Mi hisszük és tudjuk...
Én
vagyok az élet kenyere(...) az az élő kenyér, amely a mennyből
szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké,
mert az a kenyér, amelyet
én adok oda a világ életéért, az az én testem.”
(János evanangéliuma 6:48,51) – mondta Jézus.
Ha
megpróbálnánk elvonatkoztatni kereszténységünkből fakadó
ismereteinktől, akkor első hallásra valószínű furcsán
hangzana, ha valaki azt mondaná nekünk, hogy az ő teste az élet
kenyere, s ha eszünk belőle, nem fogunk megéhezni, sőt örök
életünk lesz.
Sokan
megkísérelték már kívülről megérteni a kereszténységet, de
nem jártak sikerrel. Értelmetlennek tűnt számukra, Pál szavait
idézve, talán bolondságnak is.
Miért
nem lehet kívülről megérteni a kereszténységet? Mert belül
kell történnie valaminek, amitől értelmet nyer az egész. És ez
a valami a hit. „Senki sem jöhet hozzám,
ha nem adta meg ezt neki az Atya.” - mondta Jézus.
De
vajon lehetünk-e látszólag keresztények anélkül, hogy hitünk
legyen? A 6. fejezetben kibontakozó történet szerint igen:
„Tanítványai
közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd
ez: Ki hallgathatja őt?...Ettől fogva tanítványai közül sokan
visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János
evangéliuma 6:60,64) Miért? Mert nem hittek. Nem fogadták el az
Isten által felajánlott ajándékot.
Amikor
Jézus ezek után a tizenkettőhöz fordult, és megkérdezte, ők is
el akarják-e hagyni, Péterből szinte feltört a kérdés:
„Uram, kihez mennénk?” majd
így folytatta: „Örök
élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy
az Istennek Szentje.” (János
evangéliuma 6:68-69)
„Boldog
vagy, Simon,” mondta
Jézus, „mert nem test és vér fedte fel előtted,
hanem az én mennyei Atyám.” (Máté
evangéliuma 16:17)
„Mi
hisszük és tudjuk,(...)hogy te vagy az Istennek Szentje”
mondta Péter. Vajon mi is el tudjuk ezt mondani?
Ha
nem, ha értelmetlennek tűnnek Jézus szavai, vagy úgy érezzük,
nincs hitünk, kérjük az Atyától, mert ő nem csak Péternek adta
készségesen, nekünk is örömmel felajánlja!