szerda, június 24, 2015

Ki mint vet, úgy arat



„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”
(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 7. vers)

Volt egyszer egy szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani.

Ám a nagy felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot, amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás.

Aztán telt múlt az idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak ritkán, ünnepekkor találkoztak.

Egy ilyen alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot tette, s ezt az egyik legbiztonságosabb bank páncéltermébe helyezte el.

S mi lett a te részeddel? – kérdezte öccsét. - Az én magom már nincs meg. – volt a válasz. S mielőtt bátyja méltatlankodni kezdett volna, így folytatta; - Tudod én elültettem azt a magot, ami kikelt és ez az én sikerem kulcsa, mert értékes gyógyszerek alapanyaga lett.

Kedves olvasó! Ez a gyermektörténet rólunk szól. Rólad és rólam és arról, mit kezdünk az Isten által ránk bízott értékes örökséggel, a szívünk talajára hullott evangélium magjával.

A hét egy napján jól betanult és begyakorolt vallásként, szigorúan behatárolt keretek között konzerváljuk, vagy vállaljuk a magvetés sokszor kényelmetlen és kockázatos munkáját és továbbadjuk a kapott áldásokat.

S hogy miért jó áldásokat vetni?

Mert éppoly törvényszerű, - mint, ha almamagot vetsz és nem fogsz körtét kapni, csak almát – hogyha másokra mosolyogsz, kedves, derűs, önzetlen és segítőkész vagy, 90%-ban ezt fogod visszakapni már itt a földön is. Nem beszélve arról, hogy egy magból, egynél mindig jóval többet arathatsz!

Másrészt pedig, láthatod, hogy a bűnnek világában minden elromlik, elkopik és elpusztul. Ezért bátorít az apostol is arra, hogy igyekezzünk maradandó értékekért élni; „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal.6:8)

Ne feledd! Nemsokára itt az aratás!