kedd, június 23, 2015

Betegségeink hordozója!



Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
(Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse)



Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat. A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre. Amikor valaki panaszkodik valaki akkor megértést és segítséget vár el attól, akinek elmondja bánatát. Ha nincs megértés, akkor harag van. Ez egy kényszerített helyzet, ami ellen csak úgy tudunk védekezni, ha először mi magunk berekesztjük a panaszkodási hullámot.

Miért mondtam ezt el? Ha igazán tudjuk és értjük ezt a részt a Szentírásból, akkor a panasznak nincs helye életünkben. Sokan keresztényeknek vallják magukat:


  • ·         De nincs bizalmuk Istenben,
  • ·         Mesternek nevezik- de nem kérdezik
  • ·         Útnak hirdetik- de nem járnak Vele
  • ·         Világosságnak mondják- de sötétben vannak
  • ·         Életnek prédikálják- de hitük haldokol
  • ·         Bölcsnek nevezik- de tanácsát nem fogadják el
  • ·         Hatalmasnak hirdetik- de nem bíznak Benne
  • ·         Igazságnak mondják- de szívükből kizárják Őt


Krisztus, aki tűrte azokat a szörnyű dolgokat, amelyeket tettek vele, azoknak elsőként kellett volna felismerni Őt, soha nem hagyta el ajkát a panasz szava. Akarjunk ebben is hozzá hasonlóvá válni.

Olykor-olykor nagy fájdalmakkal megküzdenünk. Fizikai és lelki fájdalommal egyaránt. Ilyenkor nagyon szeretnénk ha valaki könnyíteni a terheinken, ha valaki átsegíteni, vagy megsegítene minket a fájdalmak közepette.

A bűneinkért járó fájdalmakat, és megaláztatottság (fizikai és lelki fájdalmakat) elszenvedte más azért, hogy örök életünk lehessen. Ne féljünk bízni, hinni a mi Megváltónkban mert Ő él, és megsegít minden bajban!