szombat, június 20, 2015

Ami erőssé tesz


Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”

2Péter 1,10

Nagy divat lett végre a testmozgás. Persze hosszú ideje divatos volt már a sport és a fitnesz, elég ha a nyolcvanas évek testépítő bajnokaira vagy a fejpántos aerobikos hölgyekre gondolunk, de most valami megváltozott. Mintha eddig csak a társadalom egyes rétegei foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, manapság azonban egyre több futó, kocogó, tornázó emberrel találkozunk. A szteroidok és más szerek segítségét is mellőzzük manapság és sokan fordulnak oda a legegészségesebb irányhoz, vagyis csupán saját testük és izomzatuk, testsúlyuk segítségével fejlesztik kondíciójukat, állóképességüket. Egészségesen táplálkozunk, méregtelenítünk, természetes dolgokat eszünk. Odafigyelünk, hogy sokat legyünk szabad levegőn és érjen minket a drága napfény. A tiszta vizet is igazi értéknek tartjuk és igyekszünk elkerülni minden veszélyeztető tényezőt, nehogy valami borzasztó betegségbe essünk. Fontos a test, fontos a boldog, tartalmas és egészséges élet, de mit teszünk a lelki egészségünk érdekében?

Tudom számtalan utat és módszert tudnánk itt ajánlani a pozitív gondolkodástól kezdve a keresztény meditáción keresztül egészen a támogató közösség megéléséig. De én ma mégis csak két fogalmat ajánlanék orvosságul Péter apostol tanácsát figyelembe véve. Az elhívatás és a kiválasztottság erősítését. Mindkettőt azért, hogy megállhassunk a kísértésekben.

Az elhívatás. Amikor tudjuk, mi a feladatunk az életben, amikor értjük, mit kell tennünk, erősek vagyunk. Erősek, mert van célunk és tudjuk, hogyan érjük el. Erősek, mert van tervünk a megvalósításra és ez rendszerességre kitartásra nevel. Ha elhívattunk egy feladatra, akkor léteznie kell valakinek, aki elhívott minket és őt ismernünk is kell. Nem is akárhogyan! Hiszen képes volt bennünket motiválni, szolgálatra ösztönözni, ami azt is jelenti, hogy a személye közel áll hozzánk, a vele való kapcsolatunk erős.

A kiválasztottság kérdése. Aki kiválasztott, az kiváltságos is. Hiszen ő az, aki egyedi, aki méltónak találtatott, aki elnyerte a lehetőséget és élhet azzal. A kiválasztottság különbé tesz, ki- és felemel. Éppen ezért további cselekvésre ösztönöz. Erőt ad, határozottá tesz.

Amikor az Isten általi elhívásról és kiválasztatásunkról beszélünk, ez hasonlít az előbbiekre, sőt több annál. Hiszen a feladat, amivel Isten bíz meg, szent. Éppen ezért tiszta és nemes is. A jót erősíti bennünk, igaz jellemet nevel. Azt is jelenti, hogy Isten céljaival azonosulhatok, Tőle tanulhatok, Őt ismerem meg jobban, a Vele való kapcsolatom fejlődni fog.

Amikor az Isten általi kiválasztatásunkról gondolkodunk, elfeledkezünk addigi érdemeinkről. Mert az Ő döntésének oka nem bennünk rejlik. Hívása mindenkinek szól, a feladatunk közös, a kiválasztatásunk azonban személyes és ebből fakadóan egyedi. Magunk tapasztaljuk meg. Saját utunkon vezet bennünket Önmaga felé és Nála mind találkozunk. Kiválasztatásunk által egy új közösség tagjai leszünk, az ő népéből valók leszünk. Elhívottak, akik akarata szerint a legnemesebb céljait munkálják életük minden napján.