Nyisd ki az ajtót!

„Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”

(Jelenések könyve 3.fejezet 20.vers)

Az utolsó napok egyházának, Laodiceának sok bűnét és hiányosságát szoktuk emlegetni, úgy mint a világ elvárásaihoz való alkalmazkodás, formalista vallásoskodás, lélektelen keresztényieskedés, felfuvalkodottság, „inkább a gyönyörnek, mint Istennek kedvelése” (2Tim.3:4), stb.

Ám e korszakról a legszomorúbb képet ma reggeli versünk festi, mikor Jézust, - akinél ott van ugyan a pokolnak és a halálnak kulcsa (Jel.1:18), a Dávid kulcsa (3:7), aki a végén mindent újjá tesz (21:5), - mint kívülállót ábrázolja.

S persze kedves olvasó kérdezheted; Hogyan került kívülre? Ki zárta be előtte az ajtót? Ám ma reggel mindenféle teológikus válasz helyett egy régi kedves ének szavaival kérdezlek:

Nincs helyed Jézus számára? Nézd, az ajtód előtt áll! Arra vár, hogy bebocsássad, tárd ki szíved néki már!
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!

Földi örömök számára szíved mindig nyitva áll;
Ámde, hogyha Jézus kéri, helyet abban nem talál.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!

Kedveled a hiúságot, választod a múlandót;
Ámde balgán elbocsátod magadtól az Üdvadót.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!

Ember, gondolj a jövődre! Elfogy erőd, életed.
Mondd, mit ér e világ néked, ha elveszted üdvödet?
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!

Engedd Jézust a szívedbe, életed megmentőjét!
Benne van az örök élet; s ez az élet lesz tiéd.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!