csütörtök, május 28, 2015

Mi az, ami tőlünk telik?

„Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Márk írása szerinti evangélium 14:8

Mi az, ami tőlünk telik? Szemmel láthatólag eléggé sok. Gondolunk a szegényekre – ahogyan a tanítványok is ott Simon házában –, és rendszeresen megszánjuk a kéregetőket a pénztárcánkban levő apróval. Bölcs előrelátás jellemez minket – ahogyan Simon házában jelen levőket is –, és takarékoskodunk mindazzal, amit hosszú évek kemény munkája során két kezünkkel gyűjtöttünk össze. És még sok minden más is telik tőlünk – ahogy minden bizonnyal Simon vendégeitől is. Rendszeresen járunk templomba, rendszeresen fizetjük az egyházadót, a tizedet, hosszan imádkozunk, pontosan betartjuk vallási előírásainkat, sokszor már-már sanyargatjuk magunkat, csakhogy Isten észrevegye, hogy sok minden telik tőlünk. Igen, ahogy Simon barátai, éppen úgy mi is, mai keresztyének, büszkék vagyunk szerénységünkre, dicsekszünk alázatunkkal, és nagyon sajnáljuk azokat az embertársainkat, akik nem jutottak még el a vallási kegyességnek arra a magas fokára, ahonnan mi lenézünk.

És mi telt a történetbeli (14:3-9) asszonytól? Az, hogy előre megkenje Jézus testét az ő temetésére (14:8). Megértette – Simon társaságában talán egyedül –, hogy ennek az ártatlan embernek a halálát saját önző élete okozta. Fájt neki saját múltja, hogy sok embert megbántott, hogy sok olyan dolgot tett, melyet már nem tud meg nem történté tenni, és nyomasztotta annak tudata, hogy mindezért Jézusnak meg kell halnia. Az olaj, amivel Jézus fejét megkente a bűnbánat és egyben a hála kifejezése volt. Jézus, hogy Simon és társai is megértsék, valami ilyesmit mondott: „A tőletek telő vallási tevékenységek lehetnek talán jók, de mit sem érnek, ha nem ismeritek be, hogy ti is hibázhattok, hogy ti is önzőek vagytok, és hogy ti is hozzájárultatok halálomhoz. Ha ezt megértenétek, nem bántanátok azt, aki felismerte, Isten kegyelme által léphetünk be a mennyei királyságba.”

Vajon tőlünk mi telik? Vallásos jótettek, kegyes dicsekvés és önigazult szent beszéd? Vagy bűnbánat és hála?