Mi az, ami tőlünk telik?
„Azt
tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Márk írása szerinti evangélium 14:8
Mi az, ami tőlünk
telik? Szemmel láthatólag eléggé sok. Gondolunk a szegényekre – ahogyan a
tanítványok is ott Simon házában –, és rendszeresen megszánjuk a kéregetőket a
pénztárcánkban levő apróval. Bölcs előrelátás jellemez minket – ahogyan Simon
házában jelen levőket is –, és takarékoskodunk mindazzal, amit hosszú évek
kemény munkája során két kezünkkel gyűjtöttünk össze. És még sok minden más is
telik tőlünk – ahogy minden bizonnyal Simon vendégeitől is. Rendszeresen járunk
templomba, rendszeresen fizetjük az egyházadót, a tizedet, hosszan imádkozunk, pontosan
betartjuk vallási előírásainkat, sokszor már-már sanyargatjuk magunkat, csakhogy
Isten észrevegye, hogy sok minden telik tőlünk. Igen, ahogy Simon barátai,
éppen úgy mi is, mai keresztyének, büszkék vagyunk szerénységünkre, dicsekszünk
alázatunkkal, és nagyon sajnáljuk azokat az embertársainkat, akik nem jutottak
még el a vallási kegyességnek arra a magas fokára, ahonnan mi lenézünk.
És mi telt a
történetbeli (14:3-9) asszonytól? Az, hogy előre megkenje Jézus testét az ő
temetésére (14:8). Megértette – Simon társaságában talán egyedül –, hogy ennek
az ártatlan embernek a halálát saját önző élete okozta. Fájt neki saját múltja,
hogy sok embert megbántott, hogy sok olyan dolgot tett, melyet már nem tud meg
nem történté tenni, és nyomasztotta annak tudata, hogy mindezért Jézusnak meg
kell halnia. Az olaj, amivel Jézus fejét megkente a bűnbánat és egyben a hála
kifejezése volt. Jézus, hogy Simon és társai is megértsék, valami ilyesmit
mondott: „A tőletek telő vallási tevékenységek lehetnek talán jók, de mit sem
érnek, ha nem ismeritek be, hogy ti is hibázhattok, hogy ti is önzőek vagytok,
és hogy ti is hozzájárultatok halálomhoz. Ha ezt megértenétek, nem bántanátok
azt, aki felismerte, Isten kegyelme által léphetünk be a mennyei királyságba.”
