Egyedül Isten!
De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta.
Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. Én gondoskodtam rólad a pusztában, a
kiszikkadt földön.
Hóseás próféta könyve 13. fejezete 4-5. verse
Az
isteni gondoskodás mindenben megnyilatkozik. Egyedül Ő a szabadító, és erre
emlékezteti is a népet a prófétán keresztül. Gyakran bennünket is emlékeztetni
kell arra, hogy nem lehet más istenünk Rajta kívül. Nem azért mondja ezt, hogy
félelmet keltsen bennünk, hanem azért, mert jól tudja, hogy szükségünk van rá.
Olykor ezt nem, vagy csak későn ismerjük fel.
Ha
megfigyeljük, akkor a ma reggeli szövegrész pontosan megegyezik azzal a két
verssel, amit Mózes második könyvében 20. fejezetben találunk. Így kezdődik a
Tíztörvény: „Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom
földéről, a szolgaság házából.” Így folytatódik: „Ne legyenek néked idegen
isteneid én előttem.”
Most
sokan mondjuk azt másokról, hogy: „jaj szegények, akik nem akarják Őt elfogadni
uruknak…” De most legyünk önmagunkhoz őszinték, és szívleljük meg a fenti igét,
és tegyük fel magunknak a kérdést: Jelen van-e az életemben olyan dolog (tárgy
vagy személy) amit előbbre sorolok, mint Istent? (mielőtt válaszolnánk rá, hagy
adjak támpontokat: okostelefon, facebook, televízió, párkapcsolat, pénz
szeretet, munka, vásárlás…stb)
A
lista szabadon bővíthető! De nézzünk szét a saját házunk tájékán, mielőtt mások
felett kezdenénk sajnálkozni. a hívőknek is szól az első parancsolat, én sem vagyok
a veszélyeztetett területen kívül, rám ez éppen olyan felelősséget helyez, mint
másra. Beszélgessünk Istennel arról, hogy: „Uram, az életben bizony sokszor
volt, hogy mást, vagy másokat fontosabbnak tartottam, mint téged, kérlek,
bocsáss meg nekem! Hűséges gyermeked kívánok lenni életem minden napján! Ámen!”
