péntek, május 08, 2015

Állhatatosság

Nem mindennap használt szó. Lassan értelmező szótár kell jelentésének megfejtéséhez. Kifogyott, eltűnt, ritkán lehet találkozni vele. Szerinted mit jelent? Számodra mit mond ez a szó, hogy állhatatos? Te az vagy?
Ma felgyorsult a tempó. Ha nem megy, hagyd ott, dobd el, vegyél másikat, nehogy megjavíttasd, ne törődj vele, válj el tőle. Instant és egyszer használatos világba pottyantunk. Nem divat sem a kitartás, sem az állhatatosság, sem az egy életen át tartó hűség. Minden mozgásban van, és az állhatatosság ebbe nem fér bele.
Pedig csak az üdvözül, aki mindvégig, egészen a célig, és nemcsak egy darabig, állhatatos marad. Kihez? Mihez? És hogyan? Nagy kérdések ezek! Az állhatatos személy, következetesen kitart és ragaszkodik ahhoz, amiről meggyőződött, hogy az jó. Nem változtatgatja véleményét egyik napról a másikra. A nehézségek, a kudarcok nem tántorítják, nem rendítik meg, célegyenest halad előre, ha pocsolyán kell is átmennie.
Hűséges, és állhatatosan kitart férje, felesége, barátja mellett a nehézségek, az akadályok, a kudarcok és a nemszeretem-napok ellenére is.
És hát állhatatosan hűséges marad Istenhez még akkor is, ha emiatt furcsán néznek rá.

 Jézus azt mondja: „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül!”
 Máté evangéliuma 24. rész 13. vers

Hadd álljon itt a Pátriárkák és próféták című könyvből egy csodálatos idézet, ami segíthet neked a kitartásban, az állhatatosságban:
„Isten gondviselése vezette el a hébereket a tenger előtti hegyekbe, hogy kinyilváníthassa hatalmát megszabadításukban és rendkívüli módon megalázhassa ellenségük büszkeségét, gőgjét. Más úton-módon is megvédhette volna őket, de Isten ezt a módszert választotta azért, hogy próbának vesse alá hitüket és megerősítse benne való bizodalmukat. Az emberek fáradtak és megrettentek voltak. Ha vonakodnak a tovább meneteltől, amikor Mózes ezt parancsolta meg nekik, akkor Isten sohasem nyitotta volna meg számukra a szabadulásuk felé vezető utat. "Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön" (Zsid 11:29). Amikor lementek a tenger vizéhez, világosan megmutatták, hogy elhitték Isten üzenetét, úgy, ahogy azt Mózes átadta nekik. Mindazt megtették, amit meg tudtak tenni saját erejükből és azután Izrael mindenható Istene kettéválasztotta a tengert, hogy ösvényt készítsen nékik.
Az itt tanított lecke minden időre szól. Gyakran keresztény életünk tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz vagy szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor a küszöbön álló romlást, sőt a halált láttatja meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül a fülünkbe: "Indulj előre!" Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, mikor nem látunk át a lelki vagy testi szemeink előtt leereszkedett sötétségen és a hideg hullámokat már érezzük lábunk körül. Azok az akadályok, amelyek meg akarják gátolni előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha a lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha nem tudunk engedelmeskedni addig, amíg a bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk és a vereség veszélye el nem hárul, akkor nem fogunk engedelmeskedni sohasem. A hitetlenség ezt suttogja fülünkbe: "Várjunk addig, amíg az akadályok el nem tűnnek és világosan látjuk azt az utat, amelyen járnunk kell!" A hit előre ösztönöz, mert mindent hisz, mindent remél.
Az a felhő, amely a sötétség fala volt az egyiptomiak számára, fényár volt a hébereknek, megvilágítva az egész tábort és ragyogó fényt vetve az előttük lévő útra. Így az isteni gondviselés is, amíg sötétséget és kétségbeesést hoz a hitetlenek számára, addig az Istenben bízók lelkét világossággal és békességgel tölti el. Az az út, amelyen Isten vezet bennünket, akkor is a biztonság ösvénye, ha pusztaságon vagy tengeren visz keresztül.”  PP. Kivonulás című fejezet.