A garancia
„Mert
valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és
ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.”
2 Kor 1:20
Gyerek
voltam, nagyon szerettem volna elmenni vasárnap délután a
cirkuszba, aminek érkezése felbolygatta mindannyiunk fantáziáját.
A hatalmas sátor a focipálya közepén. A különleges állatok,
amiket addig csak a tévében láttam. Egész héten rágtam a
szüleim fülét: „Anyúúúú,
ugye elmegyünk! Apúúú, ugye veszel jegyet! Ígérd meg!”
Végül, amikor megígérték, megnyugodtam. Biztos voltam benne,
hogy úgy lesz, mert ők voltak rá a garancia.
A
barátom áthívott magukhoz játszani a szomszéd faluba. „Gyere
el hozzánk
- mondta –, játszunk
a villanyautó-pályával. Majd egy jót versenyzünk.”
„De
biztos? Becs' szó?”
- kérdeztem. „Hát
persze.”
- volt a válasz és számomra elég volt a garancia.
Szülők,
barátok mind rászolgáltak arra, hogy számunkra elég garanciát
jelentsen a szavuk. Bízunk abban, amit megígértek, mert ismerjük
őket, megtapasztaltuk megbízhatóságukat. De mi a helyzet
Istennel? Olyan sokat hallottunk már felőle, ki így, ki úgy
ismeri őt. Félelmetesnek, haragvónak, bosszúállónak, aki
megbünteti azokat, akik ellenállnak neki. Esetleg nemtörődömnek
tartjuk, mint aki megteremtette a világunkat, aztán nem
foglalkozott tovább velünk, mint egy rossz szülő. Mennyire
félreértettük Őt! Ha tudni akarjuk, hogy milyen Isten valójában,
ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy bízhatunk-e ígéreteiben, csak
nézzünk Jézus Krisztusra! Ő Isten válasza minden kétségünkre.
Bosszúálló-e a menny Atyja? Annyira, hogy saját fiát adta a
keresztre ellenségei megmentése érdekében. Magunkra hagy-e
bennünket? Csak annyira, hogy Jézusban még a mennyei öröm minden
boldogságát is otthagyta csak azért, hogy egy lehessen közülünk.