kedd, április 21, 2015

Jézus a betegek nagy orvosa




Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?

Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.





Lukács evangéliuma 17. fejezet 17-19 versei

Ez egy nagyon érdekes történet a Bibliában! Egy tíz fős társaság akik, gyakorlatilag halálra vannak ítélve (10 leprásról van szó), meglátják Jézust, és elkezdenek kiabálni, hogy: „Mester gyógyíts meg minket!” Erre a felelet az volt, hogy menjenek el a paphoz, a kor tisztiorvosához azért, hogy mutassák meg magukat neki. Különös hogy mi történik, hiszen még betegen indulnak el a paphoz, és mire odaérnek, a pap azt kell, hogy megállapítsa, hogy ezek az emberek nem betegek. Micsoda hit kellett ahhoz, hogy még betegen elinduljanak?

De csak egy gondolta úgy, hogy neki ezt meg kellene köszönni annak, aki megszabadította a betegségtől. Most persze megfogalmazódik a fejünkben, hogy irgum-burgum, hogy lehetnek ilyen szívtelenek, hogy még csak köszönetet sem nyilvánítanak a Szabadítónak, de azért, hány olyan eset volt, amikor az Úr megszabadított bennünket nehézségektől, és nem mondtunk semmi köszönetet érte! Egy azonban visszament, aki ráadásul samáriai volt, és dicsőítette Őt.

A Nagy Orvos akkor fejezi be a gyógyítás munkáját, amikor az az egy visszament és áldotta azért, mert megszabadította a halálos kórtól. Azt mondta, hogy kelj fel és menj el, a te hited megtartott téged! A gyógyulást itt kapta meg a hitelesítést.

Jézus felhasznál különböző élethelyzeteket azért, hogy megmentsen bennünket. Ne felejtsük el soha, hogy kitől kapjuk a szabadulást. Egy barátomnál, fiatal korában diagnosztizáltak egy halálos betegséget. Egy hónapot adtak neki az orvosok. Azonnal változtatott az életmódján, és fogadkozott, hogy ha túléli, akkor életét átadja Krisztusnak. Az egészségi állapota napról napra javult. Eltelt pár év, és miután kilábalt a nehezéből akkor visszavonta az ígéretét. Élte tovább életét, úgy ahogy azelőtt. A betegségének a diagnosztizálásának napjától el telt már több mint 5 év, és azt tudom, hogy az orvosok megállapították, hogy a betegsége, amiből úgy érezte már meggyógyult, kiújult, és ismét veszélyezteti az életét? Lehet-e játszani az ilyen ígéretekkel? Érdemes-e? Nem jobb-e hálával áldozni a Nagy Orvosnak?

A betegség nem büntetés, hanem eszköz arra, hogy az ember szívét még közelebb vonja az Atyai szívhez! Isten áldását kívánom!