szombat, április 11, 2015

Egyértelmű


„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;”

Ézsaiás 61,1

Vannak egyértelmű dolgok az életben: a szegénységgel együtt jár a szomorúság; ha a szívet megsebzik, az összetörhet; akik rabságban élnek, nem tehetik azt, amit szeretnének. Ebből következik, hogy a szegényeknek örömet jelentő tettekre, az összetört szívűeknek vigasztalásra, a foglyoknak szabadságra van a legnagyobb szükségük. Mindez nagyon egyértelmű, de a megoldás, na, az bonyolult, legalább is nekünk.

Gondolj csak a devizahitelesek megsegítésére! Azokra, akiknek elárverezték a házát, akiket kitettek télvíz idején gyerekeikkel együtt az utcára. Csak arra gondolj, hogy most milyen bonyolult igazságot szolgáltatni úgy, hogy ez örömet jelentsen mindenki számára. Vagy gondolj arra, hogy mennyi ember van a világon, akit megbántottak, megaláztak, teljesen összetörtek. Hányan szenvedték ezt el a szeretteiktől és nem az ellenségük! Meg tudnánk vigasztalni mindenkit? Van annyi empátiánk, együttérzésünk, időnk, energiánk? Fel tudnánk oldani annyi feszültséget, meg tudnánk hallgatni megannyi panaszt és lenne elég bölcsességünk a jó szóra? Tudod-e, hogy nem csak azok élnek rabságban, kik börtönben vannak? Mi van azokkal, kiket rossz szokásaik kötöznek meg? Hányan rombolunk helytelen tetteinkkel kényszerből egészséget, kapcsolatot, önbecsülést? Nem az-e a legnagyobb szabadság, amikor kényszer nélkül teszem, ami jó, helyes és igaz és nem teszek semmit, ami rossz!

Ezekre a tettekre valóban csak olyan ember alkalmas, aki elhivatott, aki céltudatos, aki áldozatkész, aki szereti mindenek felett azt, amit majd tennie kell és azokat, akikért kell. Aki elég bölcs ahhoz, hogy meglássa minden esetben a megoldást és elég tapintatos ahhoz, hogy meg is valósítsa. Nem véletlen, hogy az ilyen ember Ézsaiás szerint Isten Lelkétől vezetett. Így az sem véletlen, hogy Galilea egyik zsinagógájában egy egyszerű názáreti ács fia, amikor felnőtté lett és kezébe adták a tekercset, miután felolvasta azt csak annyit mondott: „Ma teljesedett be…” Csak így, egyértelműen.