szombat, április 18, 2015

Az ő nevében reménykednek majd a népek


„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.”

Máté 12,18-20

Milyen lenne az a vezető, aki valóra tudná váltani az emberiség egységét? Milyen lenne az, aki meg tudná valósítani azt, hogy ember az emberrel ezután mindenkor békében legyen? Milyen lenne az, aki orvosolni tudná mindenki lelki bajait a testiekkel együtt? Milyen lenne, ki békét tudna hozni a vallási, etnikai, gazdasági ellentétekkel szabdalt, forrongó világnak? Van róla elképzelésed?

Először is szolga lenne és nem Úr, mert ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel alázat és tisztelet szükséges.

Másodszor kiválasztott lenne a szó teljes és pozitív értelmében, mert egy ilyen küldetést nem lehet hivatástudat nélkül véghez vinni.

Mindenki tudná róla, hogy ő Isten szeretett gyermeke. Nem különböző isteneké, hanem azé az Istené, akit mindannyian el tudunk fogadni, meg tudunk érteni.

Felülről vezetett, mert bölcsességét látva és tapasztalva mi mindannyian ámulnánk, tanácsát szívesen fogadnánk.

Igazságos, nem részlehajló, nem befolyásolható semmilyen érdekkel, jutalommal, ígérettel.

A vitát kerülő, feleslegesen nem bonyolódna szópárbajokba. Érvelése mindig tiszta és lényegre törő volna.

Természetes hatalmával vissza sosem élne. Nem használná ki hangja erejét, hogy másokat letorkoljon. Segítőit nem hívná, mert aki érvei alatt nem hajlana meg, az az erőszaknak sem engedne.

Mindig a gyengét segítené. Legerősebbként még ellenségeit sem ütné, javaikat el nem venné. Bárki bajba jutna, azt felemelné.