hétfő, március 23, 2015

Nem szégyenül meg, aki hisz

"Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” 

Pál levele a rómaiakhoz 10:11-13

A szégyen megbénít. A szégyentől az is fáj, amit el sem követtél. A szégyen gondoskodik arról, hogy valósnak érezz olyant, ami meg sem történt.

Ábrahám megyszégyenült a fáraó és Abímelek, a filiszteus király előtt is, amikor kiderült, hogy Sára inkább a felesége, mint a húga. Ha bízott volna jobban Isten hatalmában, ez nem történt volna meg.

Nem szerettem volna József tetsvéreinek a helyében lenni (bár filmben szívesen megnézem ezt a részt), amikor József elárulja, hogy ő a testvérük és nem halt meg, sőt nem is rabszolga már. A szégyen egyik legnagyobb foka annak a színe előtt állni kiszolgáltatottként, aki korábban a kezemben volt és nem a kegyelem volt a jellemző a bánásmódra, amit iránta tanúsítottam. Elkerülhető lett volna ez a pillanat, ha embertelen tettre nem vetemedtek volna.

Mózes szégyellte, hogy nem tud már egyiptomiul. Szóvá is tette: küldj valaki mást helyettem. Amikor viszont mégis elvállalta a feladatot, a fáraó tartott a megjelenésétől, gyűlölte ugyan, de nem tudott neki ártani. Mózes Istent képviselte a fáraó előtt. Egyszer sem szégyenült meg.

Jézus elítéltként állt Pilátus előtt. Látszólag elveszítette a csatát. Látszólag vesztett, de szégyenkeznie nem Jézusnak, hanem Pilátusnak kell. Ugyanez a bírósági tárgyalás lezajlik majd az idők végén, amikor Pilátus lesz a vádlott és Jézus a Bíró... Mi még elkerülhetjük ezt a szituációt, ha barátságot kötünk a Bíróval.

Ha hiszel, nem szégyenülsz meg, mert akkor Istené a felelősség és Ő nem engedi meg a szégyenkezést Neked. Ha hiszel...