péntek, március 13, 2015

Isten terve veled

Ahogy közeledem, szétvetett lábak, karba tett kezek és haragos tekintetek. Köszönés helyett letépik rólam a szép ruhámat és beledobnak egy mély kútba. Hála Istennek, nincs víz benne. Kiabálok, rimánkodom, de ők, mintha nem is hallanák könyörgésemet. Aztán minden elcsöndesül. Csak valami idegen emberek hangját hallom, meg pénzcsörgést. Aztán egy kötél. Na, végre!  Kimehetek! Csakhogy megjött az eszük.
Jaj, ne! Még rosszabb történt, sokkal rosszabb, mint amire gondoltam. Eladtak. Rabszolga lettem! Jaj, ne! Hova megyünk?  Nem messze tőlünk, ahogy haladunk, látom apám birkáit. De jó lenne valahogy megszökni. De hát ez lehetetlen. Fogoly vagyok. Lassan megértem, hogy Egyiptomba megyünk. Itt egy piacon álltunk meg, ahol a kereskedők adták-vették portékáikat. Engem is eladtak egy főembernek. Potifár a neve. Ó, Istenem, ne hagyj el! Mi lesz most velem. Kisebb nagyobb dolgokat bízott rám új gazdám, és azt tapasztaltam, hogy mintha láthatatlanul Isten velem lenne. Nézne engem. Ezt Potifár is észrevette és egyre többet bízott rám. Sajnos a felesége is felfigyelt rám, kedveskedett nekem. Én azonban Isten segítségével visszautasítottam. Ne hidd, hogy könnyű volt. Ennek a számára barátságtalan viselkedésemnek komoly következménye lett. Börtönbe kerültem. Nem értem rá sokat töprengeni, hogy miért történik mindez velem, de álmatlan éjszakáimon bizony gyakran lepergett előttem egész életem, ami olyan ígéretesnek mutatkozott. Hát ez lett belőle. Ráadásul két férfi került ide a börtönbe a fáraó udvarából. Megfejtettem az álmaikat. Hiába kértem a pohárnokot, hogy szóljon érdekemben az udvarnál, elfeledkezett rólam. Egyetlen gondolatom volt már csupán, hogy Isten nem hagy el! Ezt naponta éreztem. Aztán egyik napról a másikra felgyorsultak az események. A fáraó udvarába kerültem, én lettem Egyiptom második embere a fáraó után. Nem győztem kapkodni a fejemet. Aztán egy napon megláttam testvéreimet. Nagyot dobbant a szívem, vajon megváltoztak-e a hosszú évek alatt. Ők nem ismertek meg engem, úgy, hogy próbára tettem őket. Kiállták a próbát. Végül bemutatkoztam nekik: Én vagyok József, akit Ti eladtatok Egyiptomba rabszolgának.
De most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek.
Mózes első könyve 45:5.
Mit gondolsz, Isten elfeledkezett akár csak egyetlen pillanatig is Józsefről? Á, dehogy. Végig ott volt mellette. Együtt sírt vele és együtt osztozott örömében. Végül, amikor elérkezett az ideje, megmutatta, miért kellett ezt az utat Józsefnek bejárnia. Bizonyára ő maga nem választotta volna ezt. Isten a Te életedbe is enged próbákat. Gyakran felteszed a kérdést: Miért? Hidd el, Isten tervében minden apró kis eseménynek, epizódnak is helye van. Bízd rá magadat. És amikor eljön az ideje, elérkezik a te órád, amikor Isten felmagasztal. Engedd neki, hogy általad betöltse tervét. Hidd el, boldog leszel, ha visszanézel, és Te is el fogod majd Pállal mondani, hogy a mi pillanatnyi szenvedésük igen nagy és örök dicsőséget hozott nekünk, mert nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk. Bízz Benne! Egyetlen kalapácsütést sem mér rád feleslegesen, véletlenül vagy tévedésből. Hidd el, terve van veled. Engedd, hogy betöltse tervét benned, veled és általad!