szerda, március 04, 2015

A szeretet nem illet gonosszal



„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
 (Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 10. vers)

Sokan a törvényben nem látnak egyebet, mint tiltások tömkelegét. Holott az egész törvény lényege; a szeretet Isten és felebarátunk iránt, ahogy az evangéliumban Jézus is kihangsúlyozza:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37-40)

Egyszerű a képlet tehát: Szeresd Istent és felebarátodat. Igen ám, de ki az én felebarátom? Erre természetesen mindenki jól nevelt keresztényként rávágja: Felebarátunk minden ember.

Ám ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk a gyakorlatban, a hétköznapi életünkben ez a mondat nem mindig így valósul meg. Társas kapcsolataink nem mindig az önzetlen szeretetről szólnak. Épp ezért, mikor Jézus egy törvénytudóval beszélget erről a kérdéséről nagyon is konkréttá teszi a felebarát személyét.

Felebarát, minden ember nemtől, fajtól, társadalmi osztálytól, egészségügyi állapottól függetlenül. Felebarát mindenki, aki lelki, vagy testi sebtől szenved, akár felismeri, akár nem valódi helyzetét, akár segítséget kér, akár nem.

Ez a felebarát ott van minden helyen, csak valaki elkerüli, valaki átlépi, netán van, aki még rúg is bele egyet, de ahogy Jézus mondja a példázatban, van egy valaki, aki megáll és megkönyörül rajta.

S ki ez a valaki?

Nem, ne azt mondjad; a samaritánus!

Mondd azt: Én vagyok, én akarok lenni ma az az ember, aki személyválogatás nélkül megállok és segítek mindenkinek, akivel ma találkozom.

Így „Eredj el és te ekképpen cselekedjél!” (Luk.10:37)