péntek, február 13, 2015

Istennek adott hegedű

Jób 10:12
Ha ma reggel kilépsz otthonodból és elhatározod, hogy mindent lejegyzel egy papírra, amit a nap folyamán hallani fogsz, estére meglepő eredmény birtokába jutsz. Teljesen biztos vagyok abban, hogy legalább ötször többen fognak valami miatt panaszkodni, morogni, mérgelődni, mint ahányan hálásak valamiért. Lehet, hogy még kevesebben? Mondd el most ezt a mai Igét magadnak, de mélyen végiggondolva az értelmét: 
ÉLETET ÉS KEGYELMET ADTÁL NEKEM ÉS GONDVISELÉSED ŐRIZTE LELKEMET!

Van egy kedves versem – Lukátsi Vilmától, ami olyan szépen kifejezi az Isten iránti hálát. Olvasd el, és engedd, hogy gondolatai megérintsék szíved húrjait!
Istennek adott hegedű
A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!
A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?
És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?
Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri.
És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?
– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’
– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!
Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!
– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!
Ha betegség is – légy áldott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!
Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!
– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!
És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!
S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy  „az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’