Felelősség


„Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét.”
Jeremiás 6:27

Egyszer láttam egy karikatúrát az egykori Ludas Matyi magazinban az országunkról. Emberek álltak a határ mentén és mind az előttük levőre mutatott addig, amíg végül be nem zárult a kör. Valóban így lenne? Mi vagyunk az a nép, akik mindig másban keressük a problémát, politikusokban, vezetőkben, tanárokban, szüleinkben és még sorolhatnánk?

A próféták feladata volt Izráelben, hogy oda figyeljenek a király és tanácsnokai döntéseire. Az volt a dolguk, hogy azt mindenkor Isten kinyilatkoztatásának mérlegére tegyék, és ha látnak valamit, szóljanak. De sohasem használták ezt a felelősséget a király ellen. Gondolkodtunk már azon, hogy meglátni valamit, egy hibát felfedezni nagy felelősség? Az információval való bírás. Felelősség, hogy ne éljünk vissza vele. Ne használjuk a hiba elkövetőjének kárára. Ne ragadjuk meg az alkalmat lehetőségként mondván: na, eljött az én időm; majd én jobban csinálom. Egy nép életében keresni, valóban kutatni kell az elkövetett hibákat. Sőt fel is kell tárni azokat és nyilvánosságra is kell hozni, de az ok mindenkor csak egy lehet, hogy tanuljunk belőlük és hozzuk rendbe. Akik dolgoznak, akik munkálkodnak, azok hibákat követnek el. Fel kell vállalni azt a felelősséget is, hogy megadjuk a jogot nekik a hibák rendezésére.
A felelősség mindenkor komoly kérdés mindannyiunk számára. Sokan, sokféleképp élnek vele. Vannak, akik menekülnek előle, sohasem vállalják fel, vagy másra mutogatnak. Vannak, akik azt keresik, kiket hibáztathatnának mindenért, ami rossz nekik, ezzel válnak mások lelkiismeretévé. Nekünk egyik utat sem kell követnünk, elég, ha azt tesszük, amire Isten hív: éljünk másokért is felelősen a saját hatókörünkön belül. És itt a hatókör a lényeg. Mert ez is felelősség, hogy ne lépjem túl. Hivatalosan ezt hatásköri túllépésnek hívják. Az én köröm az, és mindig az, akire, akikre hatással lehetek. Akikre pozitív módon befolyást gyakorolhatok. Bölcsesség kell ehhez, a jó szándék nem elég és alázatosság. Aki másokat vizsgál, másokat próbál, annak jól kell ismernie a mércét és mindig szeretettel kell bánnia vele, mint ahogy Jeremiás is tette. Egy világégés határán élt, látta a nép és a vezetők gonoszságát. Sorsa tragikus volt, mégsem tette őt keserűvé, szkeptikussá. Fiatal kora ellenére megmaradt annak, amire elhívást kapott. Isten szavának közvetítője volt és mindenki, aki találkozott vele, megpróbáltatott. Az, ahogy viszonyultak hozzá, megváltoztatta sorsukat.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia