péntek, január 09, 2015

Semmiképpen!


János 6:37.
Ma reggel megakadt a szemem ezen a szón, hogy „semmiképpen”. Sátán szeretné elhitetni veled, hogy
-          Annyira jó vagy, neked nincs szükséged holmi gyerekes Krisztushoz-fordulásra. Te egy kemény férfi vagy nő vagy, a saját erődből fel tudtál jutni oda, ahol vagy, minek neked ez a szentimentális vallásoskodás? Ez csak öregasszonyoknak való, akik már nem tudnak mit kezdeni az életükkel és csak ájtatoskodnak.
-          Vagy: Csak nem gondolod, hogy Isten elfogad téged ilyen bűnösen? Nem veszed észre, hányszor elestél? Nem tudsz te már megállni a saját lábadon! Te már régen elveszítettél mindent. Ilyen bűnökkel terhelten akarsz te Istenhez menni? No, ne viccelj már! A hatalmas Isten nem tűri, nem szíveli el a bűnt!
Az IGAZSÁG viszont az, hogy aki Jézushoz jön, akármilyen bűnöktől terhelten, vagy akármilyen múlttal, legyen az jó vagy rossz – Ő azt az embert SEMMIKÉPPEN nem taszítja el. Csupán azt kéri, hogy hátizsákodat, ami jócselekedeteiddel, bűneiddel, éneddel van tele, rakd le lábaihoz, és engedd, hogy ő töltse be életedet.
Több évig jártam fegyházba, ahol az elítélteknek Istenről beszéltem. Ezek az emberek egytől egyig valami igen nagy bűnt követtek el és legtöbben életfogytiglani ítéletet kaptak. Egy alkalommal a lenti éneket tanultuk meg. Az egyik rab román állampolgár volt és csak pár szót tudott magyarul. Neki mindig kikerestem a román bibliából azt a szakaszt, amit éppen tanultunk, ő olvasta, mialatt én beszéltem a szakaszról. Amikor ezt az éneket tanultuk, megfogta őt az ének dallama, és egyetlen szó érdekelte: Mit jelent, hogy nem taszítalak el? Felálltam, őt is felállítottam, és ellöktem magamtól, közben mérgesen és fenyegetően néztem rá. Aztán kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy Isten soha nem taszít el magától, nem néz ránk haragosan és elutasítóan. Emberek igen, de ő soha. Ez a kemény rab megértette és elsírta magát. Nos, hát ilyen a mi Istenünk. Aki Hozzá jön, azt soha, semmiképpen nem taszítja el.
https://www.youtube.com/watch?v=TDyR1UuXzUg

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy. 

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy. 

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!


Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.