szombat, január 24, 2015

Képtelenség


„De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR? Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”

2 Mózes 4:11-12 Újfordítás

A képtelenségek korát éljük. A technikai fejlődés és az emberi bátorság, de még inkább vakmerőség, a lehetetlen határait feszegeti. Fiatalok védőfelszerelésben száguldanak le a sziklákkal borított meredeken speciális kerékpárjuk segítségével. Sportrepülőgépek szelik a levegőt úgy, hogy szárnyaik szinte súrolják a szoros falait. Ejtőernyős ugrik ki a légkör és a világűr határán. Valaki egyetlen evezőssel indul neki, hogy átszelje az óceánt. A katona, aki mindkét lábfejét elvesztette versenyt fut társaival, mert olyan eszközt használ, ami ezt lehetségessé teszi. Az ember legyőzi saját korlátait, de vajon mindenki képes rá? Távolról sem.

Honnan származik a tudás, ami a technikai eszközök megvalósításához vezet? Honnan van a bátorságunk, az ügyességünk? Valóban csak saját magunkból? Mi, vagy ki dönti el, hogy ki kap lehetőséget álmai véghezviteléhez és a másik előtt miért zárulnak be a kapuk? Hogyan tudjuk legyőzni a régebben elszenvedett kudarcot? Minden csak a belső indíttatáson múlik, vagy valami többről is szó lehet?

Mózes nagyszerű célokkal rendelkezett, csodálatos képességekre tett szert a fáraó udvarában. Jókor volt jó helyen, ahogy azt mondani szokták. Mégis hibázott és a kudarc meghátrálásra késztette. Csalódott önmagában, önbecsülése romokban hevert. Új pályát választott; megmentő helyett pásztornak állt negyven évre. Ekkor és itt érte, természetesen váratlanul, az Úr elhívása. Kifogásokat keresett, hogy kibújhasson a feladat felelőssége alól és talált is eleget, önmagában. Ezért kellett megtanulnia a lecke második felét is. Hisz az elsőt már tudta: sem tudása, sem képességei, sem lehetőségei nem tették képessé arra, hogy megvalósítsa céljait Isten vezetése nélkül. Most azt kellett megértenie, hogy hiányosságai sem képezhetnek akadályt, ha Isten vele van.

Ez a tanulság ma igaz mindannyiunknak. Az ember sok mindent elérhet, eszközeivel, képességeivel valóban a lehetetlen határait feszegetheti, de küldetését nem töltheti be Isten nélkül. Ugyanakkor a legegyszerűbb, legelesettebb ember is, aki bírjon gyengébb képességekkel, célhoz érhet, ha Istennel jár.