csütörtök, január 29, 2015

A feje tetejére állított ország

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Máté szerinti evangélium 5:3

Miért van az, hogy a leggazdagabb emberek a legboldogtalanabbak? Miért azok unatkoznak a leginkább, akiknek a legtöbb szabadidejük van? Miért a legmagasabb GDP-vel rendelkező országokban van a legtöbb depressziós, és ezekben a legnagyobb a környezetszennyezés? Nem fordítva lenne logikus? Ha az élet „mély igazságait” akarjuk megérteni, akkor félre kell tennünk az úgynevezett „logikus” gondolkodásmódot. Az élet igazán csak a látszólagos ellentmondásokon keresztül érthető meg. Éppen ezt teszi Jézus is, amikor Isten országáról beszél. Feje tetejére állítja azt, amit eddig mi normálisnak gondoltunk. Azt állítja, hogy a síró ember örülhet (5:4), a nincstelen ember birtokokat kap örökségül (5:5); és olyan kérése van felénk, hogy szeressük azokat, akik minket gyűlölnek (6:44). Isten országának lényege ugyanis csak ilyen ellentmondásokon keresztül érthető meg.

Rögtön így kezdi a hegyi beszédet: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Hogyhogy a szegények? És hogyhogy a lelki szegények? A mennyek országát nem a lelkileg gazdag emberek érdemlik ki? Nem azokat az embereket szereti Isten, akik már sok jó dolgot letettek az asztalára, akik már sokszor segítettek, akik mélyen vallásosak, akikre mindenki fölnéz? Nem, Jézus feje tetejére állítja a mi kegyességről és jóságról állított képzeteinket. Jézus azt állítja, hogy csak azoknak van esélyük a boldogságra, akik mélyen magukba néznek, és ürességet és önzést látnak. Jézus azokra gondol, akik belátják, hogy semmijük sincs, csak egy Istenük.

Ha valóban boldogok szeretnénk lenni, akkor merjük elengedni az eddigi boldogságunkat (vagy azt, amit eddig annak gondoltunk, de valójában csak pótszereknek, hamisított boldogságoknak bizonyultak). Merjük elengedni a pénzbe, vagy tehetségünkbe vetett bizalmunkat; merjük elengedni a jóságunkba és vallásosságunkba vetett bizalmat; és álljunk Isten elé, üres kezünket széttárva, és mondjuk azt: „Uram, nekem semmim sincs. Tölts be ma a saját boldogságoddal!”