A feje tetejére állított ország
„Boldogok
a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Máté szerinti evangélium 5:3
Miért van az, hogy a leggazdagabb emberek a
legboldogtalanabbak? Miért azok unatkoznak a leginkább, akiknek a legtöbb
szabadidejük van? Miért a legmagasabb GDP-vel rendelkező országokban van a
legtöbb depressziós, és ezekben a legnagyobb a környezetszennyezés? Nem
fordítva lenne logikus? Ha az élet „mély igazságait” akarjuk megérteni, akkor félre
kell tennünk az úgynevezett „logikus” gondolkodásmódot. Az élet igazán csak a
látszólagos ellentmondásokon keresztül érthető meg. Éppen ezt teszi Jézus is,
amikor Isten országáról beszél. Feje tetejére állítja azt, amit eddig mi normálisnak
gondoltunk. Azt állítja, hogy a síró ember örülhet (5:4), a nincstelen ember
birtokokat kap örökségül (5:5); és olyan kérése van felénk, hogy szeressük
azokat, akik minket gyűlölnek (6:44). Isten országának lényege ugyanis csak
ilyen ellentmondásokon keresztül érthető meg.
Rögtön így kezdi a hegyi beszédet: „Boldogok
a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Hogyhogy a szegények? És hogyhogy
a lelki szegények? A mennyek országát nem a lelkileg gazdag emberek érdemlik
ki? Nem azokat az embereket szereti Isten, akik már sok jó dolgot letettek az
asztalára, akik már sokszor segítettek, akik mélyen vallásosak, akikre mindenki
fölnéz? Nem, Jézus feje tetejére állítja a mi kegyességről és jóságról állított
képzeteinket. Jézus azt állítja, hogy csak azoknak van esélyük a boldogságra,
akik mélyen magukba néznek, és ürességet és önzést látnak. Jézus azokra gondol,
akik belátják, hogy semmijük sincs, csak egy Istenük.
Ha valóban boldogok
szeretnénk lenni, akkor merjük elengedni az eddigi boldogságunkat (vagy azt,
amit eddig annak gondoltunk, de valójában csak pótszereknek, hamisított
boldogságoknak bizonyultak). Merjük elengedni a pénzbe, vagy tehetségünkbe
vetett bizalmunkat; merjük elengedni a jóságunkba és vallásosságunkba vetett
bizalmat; és álljunk Isten elé, üres kezünket széttárva, és mondjuk azt: „Uram,
nekem semmim sincs. Tölts be ma a saját boldogságoddal!”