szombat, július 26, 2014

Fiatalság bolondság


Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet!

Jeremiás 1,7-9

Tartja a mondás. Mások szerint csak azért állítják ezt az öregek, mert ők már nem lehetnek újra bolondok. De miben is áll a fiatalság vonzereje, ami miatt mindenki szeretne egy kicsit visszamenni az időben? Ha az egészségügyi és az esztétikai előnyöktől el is tekintünk, még mindig marad jócskán. A világ felfedezésének örömétől, a kezdődő barátságokon keresztül, az igaz szerelem megismeréséig. Valamint az a belső nyitottság, ami az elfogadással és a megérteni akarással fordul minden ember felé.
Azonban sokan mégis inkább a szabadságot említenék. „Mert amikor fiatalok voltunk, oda mentünk ahova akartunk, azt csináltuk, amit akartunk, nem parancsolt senki és semmi!” – mondják. De ez a szabadság inkább a felelősséghordozás elkerüléséről, felvállalásának halogatásáról szól. „Szórakozni szeretnék, élni az életem, ameddig csak lehet!” – teszik még hozzá, és ezzel sok ifjú napjainkban is egyetért.

Elgondolkodtam azon, miért nem látják azt, hogy a felelősség elutasítása felelőtlenséghez vezet és a céltalan boldogsághajszolás nem szabadságot, hanem pontosan az ellenkezőjét, rabságot eredményez. Aztán megértettem, mert ezt a példát látják maguk előtt leginkább. Ezt sugallják a médiumok, televízió, filmek, számítógépes játékok, bestsellerek, stb. A felnőttek többsége pedig mintha sohasem akart volna éretté, bölccsé válni, elérendő céllá, vágyálommá tette és teszi az örök ifjúság titkait. Ha a társadalmi anomáliákat végignézzük, talán meglátjuk, hogy ez áll minden mögött, ami arról szól, hogy semminek sincs igazi gazdája, a helytelen tetteknek pedig nincs, vagy alig van következménye. Komoly dolgokról nem lehet beszélni, valóban fontos feladatokat nem akar elvégezni senki.
És itt érkezünk el Jeremiáshoz. Az ifjú próféta fél felvállalni küldetését és korára hivatkozik. De nem azért teszi ezt, mert e felelősségtől tartana, vagy még élni szeretne egy kicsit. Isten válaszából kitűnik, hogy képességeit tartja kevésnek összehasonlítva azt másokéval. Az Úr azonban bátorítja őt: Veled leszek! Tedd, amit mondok!

Az egyháztörténelem bizonyítja, hogy amiként Jeremiás életében, úgy később is az igent mondó fiatalok csodálatos eszközök lettek a Mindenható kezében.
Ellen G.White  12 évesen tért meg és 17 évesen kapta első látomását. James White 15 évesen megkeresztelkedett, 22 évesen több mint 1000 embert vezetett megtérésre. Uriah Smith 20 évesen tért meg, majd a Battle Creek-i nyomda felelős kiadója lett. John Norton Loughborough 20 évesen ismeri meg az advent hitet, majd 22 évesen lesz lelkipásztor. John Nevins Andrews 17 éves és már szombatot ünnepel, 21 amikor lelkipásztor, ekkor hét nyelven olvassa a Bibliát, a nemzetségi táblák kivételével tudja kívülről a szövegét.
Luther Márton 34 évesen szegezi ki a wittenbergi templom falára a tételeit. Zwingli Ulrich 35 évesen válik a reformáció bástyájává. Kálvin János 27 éves korában írja meg fő művét a reformáció igazolására. Assisi Ferenc 23 évesen kezd leprásokat ápolni és mond le minden vagyonáról. Pál apostol kb. 33 éves, amikor találkozik Jézussal és megtér.

Jézus Krisztus kb. 30 éves múlt, amikor elkezdi a szolgálatát.

péntek, július 25, 2014

Lehetetlen?



„Ó, Uram, Istenem! Imé Te alkottad a mennyet és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal, és nincs előtted semmi lehetetlen!”
Jeremiás 32: 17.

Ma reggel olvasd el ezt a gyönyörű verset, és engedd, hogy szívedhez szóljon!

Bódás János: Lehetetlen

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság.
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság.
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...

Legyen, mi lesz... Ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S dühödt őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli a világ,
- szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól, a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja,
S a káromló imádkozik!

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed.
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!

csütörtök, július 24, 2014

Az egy talentum

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.”
Máté evangéliuma 25:14-15

Milyen igazságtalannak tűnik Isten – gondolhatnánk, amikor a talentumokról szóló példázatot olvassuk. Miért van az, hogy a gazda egyik szolgáját olyannyira értékeli, hogy 5 talentumot ad neki, míg a másikat annyira becsüli, hogy csak 1 talentumot kap? Gyerekkoromban nagy problémát okozott nekem ez a történet, mert úgy gondoltam, hogy a talentum egy pénzérme, mint ami 20 évvel ez előtt a 100 forintos volt. Mikor azonban utánanéztem, mit is jelent a talentum, mindjárt árnyaltabbá vált a kép.

        Először is a talentum nem pénz, hanem súlymérték, melynek nagysága koronként és régiónként különbözött. Az eredetileg a sumérek által bevezetett mértékegység (i.e. 3000 körül) mai fogalmaink szerint 43,65 kg-ot jelentett, de később, például a Jézus korabeli Palesztinában ez már 58,93 kg volt. Ha fizetőeszközként használták, akkor ezüstöt értettek alatta, tehát a Jézus által említett 1 talentum valószínűleg egy 58,93 kg-os ezüsttömböt jelentett. Ma az ezüst árfolyama 150 Ft/g körül mozog. Egy kis matematikával (ha 58930 g-ot megszorozzuk 150-nel) kiszámolhatjuk, hogy az az 1 talentum mai fizetőeszközre átszámolva 8.839.500 Ft, majdnem 9 millió Ft. Ennek tudatában jobban érthető, miért háborította föl a gazdát, mikor a szolgája elásta a 9 milliót érő ezüsttömböt, hiszen evvel már bármelyikünk tudna valamit kezdeni. Csak például magyar állampapírokba való befektetéssel 1 év alatt (ha 4%-os kamatot számolunk) 353.580 Ft-tal gyarapította volna a kiinduló tőkét.
        Ez a kép azonban még mindig nem pontos, mert egy pedagógus 1973-ban havonta 1800 Ft-ot keresett, és ez az összeg bajosan lenne elég ma, 2014-ben. Nem csak az ezüst akkori és mostani értékét kell tehát összehasonlítanunk, hanem figyelembe kell venni a pénz vásárlóértékét is. Egy római katona Jézus idejében 26 év szolgálat alatt keresett 1 talentumot. Magyarországon 2014 első negyedében az átlag nettó havi jövedelem 150.530 volt
(http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli030.html). Az éves kereset ezek szerint 1.806.360 Ft, amit ha beszorzunk 26 évvel, akkor 46.965.360 Ft-ot kapunk. Ha ezt a számítást vesszük alapul, akkor az utolsó szolga körülbelül 47 millió Ft-ot kapott a gazdájától.

        Mindek ez a sok számítás és kalkulálás ilyen korán reggel? A példázatbeli talentumok emberi képességeket jelentenek. Isten mindenkit megáld különböző adottságokkal, és még akkor is rengeteget ad, ha keveset ad. Ha Isten szemszögéből nézzük az embereket, akkor még a legutolsó is rendkívüli módon értékes a szemében, és temérdek ajándékkal halmozza el. Ha azt mondják rólad az iskolában, hogy tehetségtelenek vagy, ha azt mondják a munkahelyen, hogy értéktelenek vagy, ha azt mondják azok, akiket barátaidnak gondoltál, hogy hasznavehetetlen vagy, ne higgy nekik! Isten különleges értéket helyezett beléd. Sose feledd ezt el, és mindig éljél vele.

szerda, július 23, 2014

Csendet!



„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”
(46. Zsoltár 11. vers)

Hát ez nem lehet igaz! Pittyeg az ébresztőóra, már megint reggel van, pedig alig aludtam valamit, egész éjszaka járt az agyam… Na, a szomszédban is felkeltek, úgy ordít a rádió, mintha nálunk szólna… Jaj, de jó, a munkások is megérkeztek, már fúrnak, kalapálnak…

Ismerős a helyzet? Bizony, a XXI. század nem a csend százada. „Zaj van az utcán, a munkahelyen, szól a zene az üzletekben - az idegrendszer pedig fárad.

Egyre népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására. Hogy a gyerekek idegrendszere szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több a "pszichésen süket" gyerek” /2011. 10. 12/

Bizony, annyira hozzászoktunk a zajhoz, hogy be kell látnunk, nem tudunk csendben maradni. S ha kívül, a környezetünkben minden el is hallgatna, akkor belül kiáltana valami. Nem, ez nem őrültség, csak idegesít a csend.

S a legrosszabb, hogy ebben az információs lármában, miközben egyre többet tudunk meg a világegyetem milliónyi furcsaságáról, a fekete lyukakról, a kvazárokról, közben elveszítjük magunkat, az életünk értelmetlennek tűnik, és nemcsak pszichésen, de a hit terén is süketté válunk.

S mit tehetünk a külső és belső lárma ellen?

Mikor Jézus itt járt, mindig nagy tömeg vette körül. Egyfolytában vitték hozzá a betegeket, várták bölcs tanácsait. Ehhez pedig erő kellett, ezért vonult el hajnalban és este elcsendesedni. S erre hívta tanítványait és bennünket is:

„Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé.” (Márk 6:31)

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”

kedd, július 22, 2014

Jót tenni


A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, 
Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen (Zsid. 13, 20-21)






Nem olyan régen egy számomra nagyon kedves ember a következőket mondta: „Őrizzétek a szép zenét és hirdessétek Isten evangéliumát”. Ezt egy szombati szabadtéri evangélizáció után egy kisváros fürdőjében bűcsúzkodva hagyta meg nekünk. Másnap feleségével és két barátjával hazaindultak, és súlyos autóbaleset szenvedtek, amelyben feleségét, és jó barátját elveszítette, ő maga pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Hosszú heteken keresztül kórházban volt.

Ezeket a szavakat úgy őrzöm, mint amit a levél írója szán az azt olvasóknak. „Tegyen készségesekké titeket minden jóra…” Cselekedjetek jót másokkal, úgy amiképpen Jézus is tette. Ne a magatok mércéje szerint mérjétek meg a jót, hanem Jézus szerint.

Hogyan lehet a jó cselekedetet mérni a Jézus mércéjével. A filozófusok egyik fő témája a boldogság mellett a „jó” volt. Meddig terjed a jó, és egyáltalán hogyan lehet körbeírni. Van-e a jónak tetőfoka, és ha van, akkor mi van azután? Költői kérdések, melyekre a választ a zsidókhoz írt levele adja meg. Jó az, ami kedves Ő előtte.

Hogyan érhető el? Cselekedjük az Ő akaratát.

hétfő, július 21, 2014

Hazaérkezés

"Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak..."

Jelenések könyve 7:9




Túrmezei Erzsébet: Hazaérkezés

"Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem.

Kűzdve bogánccsal és tövissel kiverejtékezett kenyéren,
Emberszívemben édenkert emléke szunnyadt hófehéren,
És magam választotta úton, magam akarta szóval,tettel,
És szép szabad nyomorúságban pazarul évre év veszett el.
S mikor kisemmizett a kedvem, csalóka vágyak megcsúfoltak,
Samaritánus irgalommal fölém hajolt az Istenember,
És éreztem, hogy kevély szememből sok bűnt sirató könny szivárog.
Elég a magaméból, ezután a Te utadon járok.
-Ahogy kimondtam lehenyatlott a kard a Kérubok kezében.
Messze tévedt, bús gyermekének kitárta kapuját az Éden.
Fái között ott várt az Isten,ködbe burkolt királyi Felség.
Atyám!-súgta az Istenember,S elfödött az Isten közelség,
Atyám!-a viharvert madárka pihen el így a pelyhes fészken.
Atyám!-újjongani szeretnék, sírni, kacagni!
Hazaértem! Haza a Te akaratodba, édeni kerted közepébe,
Ó akármilyen messze tőled, szűntelen ott kisért a képe,
Kűzdve bogánccsal és tövissel, kiverejtékezett kenyéren.
Emberszívemben édenkerted emléke szunnyad hófehéren.
Soha, soha ne legyek újra magam útjának átokvertje!
Védve és virrasztva öleljen akaratodnak édenkertje!
Boríthat benne éjsötétség, és túl a táj mint nap ragyoghat
Akaratodnak édenkertjéből nem egy lépést, nem egy tapottat!
Az Atya fényben állt a fák közt, és gyermeke előtte térdel.
Harmatos, hűvös alkonyat volt.
Ádám utóda- Hazaértem!"

vasárnap, július 20, 2014

Isten számít rád!

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.”
Apostolok cselekedetei 1:8

Annyiszor elhitted már, hogy úgysem fog menni. Annyiszor becsülted alá saját magadat, és nem mertél „támadásba lendülni” a pályán, hanem mindig csak maradt a védekezés, és a reagálás. Annyiszor néztél kiábrándult, csalódott és mérges arccal a tükörbe, és csak szidtad magad az elképzelt vagy meg is valósult kudarcokért. Önértékelésed a padló alá süllyedt, és nem tudod elhinni, hogy lehet másként is élni. 

Élni bizalommal Isten és önmagad iránt is, felvállalva a kockázatokat, döntéseket hozva. Állva maradni, mikor mindenki térdet hajt a hamis isten előtt, vállalva a megtorlás kockázatát. Lépni, mikor mindenki csak a veszélyt, a kudarcot látja, megvallani az Urat ott, ahova helyezett téged. 

Isten ma reggel azt üzeni, hogy Ő számít rád. Ad erőt, és te tanúja leszel a családodban, a munkahelyeden, a környezetedben és ott is, ahova álmodban sem gondoltad volna, hogy egyszer eljutsz valamilyen formában. 
Isten ma azt próbálja megértetni veled, hogy Ő biztos ebben, és megadja neked mindazt, ami a küldetéshez szükséged. Melletted megy, és te Vele el fogod végezni azt a munkát, amit neked tett félre. Nem fogsz meghátrálni, nem fogsz térdet hajtani akkor, mikor talpon kell maradni. Nem fogsz tétovázni a tettek helyett, mert Ő sosem hagy magadra. 

Hát nézz ma reggel másként a tükörben található idegenre! Mondd ki: Hiszek neked, Istenem! És indulj el a Tőle kapott erővel!