szombat, január 18, 2014

A hívő békessége

„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.
Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”
(Ézsaiás 26:3-4)

Békére, biztonságra mindenki vágyik. A mai ember egyik legfontosabb szükséglete a biztonság. Mindenki biztonságban szeretné tudni családtagjait, értékeit, egyszóval mindenét, amije van. Ez azonban sokszor nagyon költséges, és nem is hozza meg mindig a várva várt eredményt. Nincs ugyanis olyan védelmi rendszer ezen a földön, aminek segítségével 100%-os biztonságban lehetnénk. Nincs feltörhetetlen zár, megfejthetetlen számítógépes kód, vagy jelszó, földrengés biztos ház, stb. Egyszóval ezen a földön örök bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élünk.
A Bibliában olvashatunk egy abszolút biztonságos, ingyenes, elmúlhatatlan, mindenki számára elérhető, csodálatos rendszerről. Ez nem más, mint a hit és a bizalom. Aki hisz Istenben, bízik Jézus Krisztus szeretetében, annak békessége és biztonsága van örökre. Aki élete minden idejében és eseménye között Istenre támaszkodik, az megtapasztalja a békességet. Ebben a háborúsággal teli világban Isten békét ígér nekünk! Nem akármilyen ez a béke, hanem olyan, amit a világ nem tud megadni. Jézus ezt így fogalmazta meg tanítványainak: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János evangéliuma 14:27). Jézus egy sokkal jobb békét és biztonságot ígért, mint amit ezen a földön beszerezhetünk.
Pál apostol így utal erre a csodálatos békességre: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Ez a béke és biztonság a tiéd is lehet. Fogadd meg a Szentírás tanácsát, s támaszkodj az Úrra, ő megőrzi szívedet békességben, és egész lényed számára biztonságot ad. Bízd rá életedet Jézusra, ő gondot visel rólad. Próbáld csak ki, meglásd megadja neked, mert szeret téged.

péntek, január 17, 2014

Isten gyermekévé fogad



29 évvel ezelőtt egy igen nagy és fontos döntés előtt álltunk. Akkoriban rengeteg baj volt a szívemmel. Sokszor találtam kórházban magam, mert összeestem az utcán. És pont ebben az időszakban áldott állapotba kerültem. Ekkor már öt éve házasok voltunk. Az orvos – látva leleteimet, meghallgatva szívemet abortuszra küldött. Jól végiggondoltuk, és úgy döntöttünk, nem megyek el. Helyette elhatároztuk, hogyha megszületik kisbabánk, örökbe fogadunk mellé egy másikat.
- Hogy szerethessük
- Hogy ne kényeztessük el, ne csináljunk „egykét” a miénkből
- Hogy gyermekünk is tanuljon meg mindent megosztani
- Hogy igazi család legyünk.
Előre elhatároztuk és meg is tettük. Kimondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy így döntöttünk. Soha nem bántuk meg.
Ez az eset jutott eszembe, amikor a mai reggeli igét elolvastam.

„Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által akaratának tetszése szerint.” 
 Efézus 1:5.

Micsoda készülődés, mennyi megbeszélés előzhette meg a mennyben azt a tényt, hogy Isten örökbefogadott gyermekeivé lehetünk. Ő ezt akarta. Így érezte teljesnek a mennyei otthont. Nélkülünk üres, hiányos lenne, ugyanúgy, ahogy ezt már mi is nagyon sokszor megtapasztaltuk.
Visszatérve személyes történetemhez, tudod mi a legcsodálatosabb ebben az egészben? Hogy gyermekünk már számtalanszor odajött hozzánk, és azt kérdezte:
-          Anya, mi lett volna belőlem, ha ti nem fogadtok örökbe? Vajon hol lennék most? Milyen rossz körülmények között?
Ilyenkor melegség járja át a szívemet: nem volt hiábavaló, amit tettünk, lám-lám, milyen hálás, hogy velünk lehet!
Gondolkodj el: Isten Téged is örökbefogadott. Vajon az Ő szívét nem töltenéd el melegséggel, ha ezt a tényt kicsit gyakrabban megköszönnéd Neki? Ha kifejeznéd Felé háládat, hogy nem hagyott ott az út szélén, hanem gyermekévé fogadott!

csütörtök, január 16, 2014

Angyalok szolgálata

„Vajon ezek [az angyalok] nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?”
Zsidókhoz írt levél 1:14


Az angyalok szerepét világunkban sokféleképpen magyarázzák. Két dolgot fontos tisztán látni: (1) egyrészről, hogy mi nem része az angyalok feladatának; (2) másrészről pedig, hogy mi része annak. Mindkettő illusztrálására álljon itt egy-egy idézet Ellen G. White-tól.
(1) „Az angyalok parancsnokuk [Krisztus] lába elé borultak, és magukat kínálták fel áldozatul az emberért. De egy angyal életével nem lehetett megfizetni az adósságot. Csak neki, aki az embert teremtette, volt hatalma megváltani az embert.”
(Pátriárkák és próféták; Budapest, Adventi Kiadó, 38-39.)
(2) „Isten a menny angyalait azért küldte el, hogy szolgáljanak azoknak, akik örökösei lesznek majd az üdvösségnek. Most még nem tudjuk, hogy kik ezek. Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy kik azok, akik majd győznek, és részesülnek a szentek örökségéből a világosságban. Az angyalok azonban bejárják az egész földet és igyekeznek megvigasztalni a szomorkodókat és megvédelmezni a veszélyben élőket, és megnyerni az emberek szívét Krisztus számára. Senkit sem mellőznek, senki mellett sem mennek el figyelmetlenül. Isten soha sem veszi figyelembe az embereknél a rangbeli és tekintélybeli szempontokat. Isten egyenlő módon gondosodik, törődik mindazokkal a lelkekkel, akiket ő teremtett.
Valahányszor kinyitjuk ajtónkat Krisztus szükségben lévő és szenvedő földi testvérei előtt, mindig láthatatlan angyaloknak mondunk istenhozottat. Mennyei lények társaságát hívjuk meg otthonunkba. Ezek az öröm és bölcsesség légkörét hozzák magukkal. Dicséretmondással az ajkukon érkeznek és lépnek be hozzánk, és a mennyben egy különleges hangnemű válasz zendül meg. Irgalmasságunk minden tette nyomán zene szólal meg, hangzik fel a mennyben. Királyi székéről az Atya legdrágább kincsei közé sorolja az önzetlen munkásokat.”
(Jézus élete; Budapest, Advent kiadó, 2003, 544.)
Bármit hozzon a mai nap, téged is angyalok fognak körülvenni.

szerda, január 15, 2014

Péter a vízen jár

„Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.”
(Máté evangéliuma 14. fejezet 29.vers)

"Jézus, tanítványaival a Galileai-tenger észak-keleti partján tartózkodott, ahol is az Úr ötezer embert vendégelt meg. Ezt követően Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a tavon. Ő egy ideig még a parton maradt. Besötétedett, és a tengeren heves vihar támadt. A tanítványok az egész éjszakát a hajójukban töltötték, harcolva a hullámokkal és a széllel.

A hajnal szürke félhomályá­ban feltűnt egy kísértetnek látszó alak, aki végigsuhant a szél által felkorbácsolt víz tetején, s feléjük tartott. A fáradtság és a kialvatlanság felfokozta érzékeiket. Rémület szállta meg õket, és félelmükben kiáltozni kezdtek. De szinte azonnal Jézus szelíd, biztató hangját hallották: "Én vagyok, ne féljetek!" Péter izgalmában felkiáltott: "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen!" Ó pedig mondta: "Jöjj! És Péter kiszállván a hajóból járt a vízen, hogy Jézushoz menjen."

Sem Péter apostol előtt, sem azóta nem akadt olyan ember, akinek ez a teljesen lehetetlen tett sikerült volna. Péter mégis képes volt rá, a tudomány által változhatatlan­nak tartott természeti törvény ellenére. De Péter mégis járt a vízen! Vajon az ő számára hogyan volt ez lehetséges?

Nemrégiben olyan barátommal beszélgettem az I. Korinthusi levél 13. fejezetéről, aki nem vallja magát kereszténynek. Arra mutattam rá előtte, hogy a hangsúly a belső életen van. A szeretet hosszútűrő, nem ismeri a féltékenységet, soha nem gerjed haragra és így tovább. A barátom határozottan kijelentette: "Ez lehetetlen. Nem tudod megváltoztatni érzéseidet, hiszen az érzéseid te magad vagy. Ugyanúgy hozzád tartoznak, mint például a szemed színe."

Sok keresztény éppen azt hiszi el a legnehe­zebben, hogy hite - amelynek alapja a mindenható Isten - teljes győzelmet arathat gonosz érzései és hangulata felett. Kereszténnyé lenni annyit jelent, mint Krisztushoz folyamodni: 

"Uram ... parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen" (Mt. 14:28). "Uram, le akarom győzni a bűnt az életemben. Szeretnék megszabadulni a féltékenységtől, a sértődöttségtől, a haragtól, a mértéktelen­ségtől, a rossz akarattól. Szabadulni akarok vétkeimtől. Uram, már megpróbáltam a saját erőmből járni a vízen, és tudom, hogy önmagam képtelen vagyok rá. De azt is tudom, hogy a Te segítségeddel képes leszek megtenni. Uram, parancsold, hogy hozzád menjek!"­Krisztus válasza: "Jöjj!"

Ha nem fordulunk ilyen kéréssel Krisztushoz, és továbbra is megpróbálunk keresztény életet élni, akkor a lehetetlenre vállalkozunk. Semmi nem olyan lehetetlen, mint Krisztus nélkül járni a vízen."

/Thomas A. Davis - Te is járhatsz a vízen (Részlet)/

kedd, január 14, 2014

A várakozó atya


És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. 
Lukács 15,20










"A vidám, meggondolatlan ifjú, amikor kilépett atyja kapuján, még csak nem is gondolta, hogy milyen fájdalom és sóvárgás mardossa atyja szívét. Amikor féktelen társaival együtt táncolt és dőzsölt, nem gondolt arra az árnyra, amely otthonára borult. És most, amikor fáradt, nehéz léptekkel halad az úton hazafelé, nem tudja, hogy valaki figyeli, jön-e már. És amikor még "távol volt", az atya észreveszi. A szeretet jó megfigyelő. A bűnös évek torzításai sem tudták a fiú kilétét elrejteni atyja elől. "Megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék", és csüngött rajta hosszú, meleg öleléssel. 
  Az atya nem akarja, hogy fiát nyomora és rongyai miatt megvetés érje. Saját válláról veszi le a díszes köntöst, beborítja vele fia lesoványodott testét, és a fiú elzokogja bűnbánatát: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam." Az atya magához szorítja és hazaviszi. A fiúnak nincs alkalma arra, hogy szolgának ajánlkozzék. Ő az atya gyermeke." "Nyughatatlan fiatalságában a tékozló fiú könyörtelennek és szigorúnak tartotta atyját. Milyen másként látja most! Hasonlóan éreznek mindazok, akiket Sátán megtévesztett. Istent keményszívűnek és szigorúnak tartják. Úgy tekintenek Istenre, mint aki keresi, hol találhat kifogást, mikor marasztalhat el valakit, és aki nem hajlandó magához engedni a bűnöst, ameddig valamilyen jogos ürüggyel megtagadhatja tőle a segítséget. Törvényét akadálynak tartják, amellyel boldogságukat korlátozza; terhes igának, amelytől szívesen megszabadulnának. Akinek azonban Krisztus szeretete megnyitotta a szemét, az meglátja, hogy Isten könyörülő Isten. Nem tartja zsarnoknak és könyörtelennek, hanem atyának, aki vágyik magához ölelni bűnbánó fiát."

Szívből kívánom, hogy a mai nap folyamán átélhessünk egy különleges a találkozást Atyánkkal.

hétfő, január 13, 2014

Isten keresése

„Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.”
Példabeszédek könyve 8:17

Személyválogató lenne az Isten? Vajon valóban csak azokat szereti, akik őt szeretik? Ha ez így lenne, akkor nem lenne különb a legönzőbb embernél.
Jézus arra bátorít, szeressük ellenségeinket is (Máté evangéliuma 5:44). Akkor miért olvassuk ma reggel azt, hogy „én az engem szeretőket szeretem”? Ez az ige egy szeretetkapcsolatról szól. Ha embertársainkra gondolunk, gyermekeinkre, szüleinkre, testvéreinkre vagy barátainkra, vannak személyek, akik ha eszünkbe jutnak, melegség tölti el a szívünket. Szeretjük őket, ők is szeretnek, és örülünk, ha együtt lehetünk velük. Így van ezzel a jó Isten is. Ő feltétel nélkül szeret mindenkit, és különös melegség tölti el a szívét, ha azok keresik társaságát, akikben ez az érzés szeretetet szült.
Egy játékra hívlak ma reggel. Ha teheted, vegyél kezedbe egy kisebb üres befőttes üveget, három pingpong labdát vagy akár tojást, és egy pohár búzát. A feladatod, hogy a három labda és a pohár búza elférjen az üvegben. Ha a búzát teszed először az üvegbe, csak két labda fér el benne. Ha azonban a labdák kerülnek be először, a teljes mennyiséget be tudod majd önteni a búzából.
A labdák az istenkeresést szemléltetik, a búzaszemek meg az összes többi dolgot, amire szükségünk van, hogy teljes életet éljünk. Ha minden mást Isten elé helyezünk, nem lesz teljes az életünk, ha azonban Istent keressük először, az összes többit is megtaláljuk.
Nem találod helyed az életben? Úgy érzed, hatalmas űr van benned? Lehet, hogy eddig nem jó helyen kerestél. Lehet, hogy nem voltál elég kitartó a keresésben. Lehet, hogy az egyetemi vizsgák eredményességében, a munkahelyi sikerben, a biztos anyagi háttérben, a barátok társaságában, vagy a társadban vélted megtalálni azt, ami betölti a benned tátongó űrt. Mindezek pozitív dolgok, de ha ezek kerülnek először a befőttes üvegbe, akkor már nincs elég hely Istennek. Ha viszont Istent keresed először, ő úgy tölti be az űrt, hogy a többi szükséges dolognak is marad hely. Isten az, akire szükséged van. Keresd Őt korán, keresd Őt ma reggel is szorgalmasan!

Ma reggel ezt üzeni neked: „akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak”, és így folytatja: „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” (Példabeszédek könyve 8:35 Új Prot. Ford.)

vasárnap, január 12, 2014

Szabad vagy!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”
Pál levele a galatákhoz 5:13

Reptetni egy papírsárkányt a végeláthatatlan mezőn. Úszni egyedül a tó közepén, és hallgatni a víz suttogását. Ülni magányosan egy kopár szikla tetején, és nézni a hullámok szilaj játékát. A homokos parton sétálva magadba szívni a sós levegőt, miközben a horizont elnyeli a lenyugvó sárga óriást. Táncolni a fénylő búzamező közepén egy szikrázó nyári délutánon. Szabadság. 

Már a gondolatba is beleborzongsz édesen, és szemedet behunyva ott látod magad mindegyikben. Gondtalanul, békében. Szabadon. Amikor minden porcikáddal érzed, hogy élsz, végre igazán élsz, és nem láncol magához a bűnnel teli keserű valóság. Mert a szíved mélyén semmire sem vágysz jobban, csak szabadságra. Hogy végre lehulljanak a görcsös megkötözöttségek láncai, végre kiléphess a szürke hétköznapok nyomasztásából, és terhek nélkül futhass tovább.

Isten ma reggel ezt a vágyva-vágyott ajándékot akarja átnyújtani neked: Szabad vagy. Ő felszabadított. Ő letörte a bilincseket. Nem köt már az önmegváltás, hogy neked kell elég jónak lenned, hogy Isten szeretetét kiérdemeld. Nem ver láncra többé a múlt, az őrült hibák árnyai nem kísértenek többé. Új ember vagy. Szabad ember. Mert Krisztus megváltott. Mert helyetted szenvedte el lázadásod átkát, így te élhetsz igazán, élhetsz szabadon. 

Hát ragadd meg ezt a lehetőséget! Engedd el te is bilincseidet, és fogd meg helyettük Isten feléd nyújtott kezét! Élj a szabadság kegyelmében, élj a rossz befolyásától mentesen, élj Isten elveivel! Szeress, mert Ő elvette szívedből a gyűlölet bezártságát! Tégy jót, mert többé nem gátol a visszavágás szelleme! Élj Istenért, és élj a másikért, mert Ő erre hívott el!