hétfő, december 01, 2014

Önzetlenül


Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Postára indultunk. Délelőtt volt, és szokatlanul sokan várakoztak. Három hosszú sor kígyózott előttünk. „Két kicsivel kivárni bármelyiket lélelpróbálónak bizonyulhat” - gondoltam magamban. De nincs külön kisgyermekes anyáknak fenntartott ügyfélszolgálati ablak, így beálltunk az egyik sorba. Azok azonban szokatlanul lassan haladtak, a kicsik türelme fogyott. A kinti, téli ruházat egy részét levetettük, de idővel a rajtuk maradt is kezdett túl meleggé válni. Ilyen körülmények között egy felnőttnek is nehéz várakozni, hát még két kisgyereknek. Egyre gyakrabban lehetett hallani a még halk, de panaszos hangocskákat: „Anya!”, „Melegem van!”, „Mikor megyünk?”.

Időközben egy nyugdíjaskorú hölgy érkezett. Körülnézett, felmérte a sorok hosszát, kifejezte nemtetszését, majd végignézte kik is állnak benne, és rögtön beszédbe elegyedett egy, a mi sorunkban várakozó, az ablakokhoz közel álló idős uriemberrel. Mintha csak egy régi ismerősével találkozott volna.

A kicsik türelme kezdett a végéhez érni. Még mindig csendesen panaszkodtak, de éreztem, ha ki kell várnom a sor végét, nehéz lesz. És ekkor a melletünk lévő sorból hátraszólt az éppen soron következő hölgy és nagyon kedves hangon csak ennyit mondott: „Kérem, jöjjön előre a két kicsivel. Nehéz lesz kivárni a sor végét.” Mondanom sem kell mennyire örültem. Ő, aki mellesleg munkahelyére igyekezett, pontos időre, azt mondta: „Nem szabad késnem, nekem időre be kell érnem, de nem nézhetem, hogy hogy szenved az az anyuka a két gyekekkel a hosszú sorban.”

Ez a hölgy úgy döntött, maga elé enged önzetlenül. A saját érdeke lett volna, hogy minél előbb sorra kerüljön, de nem csak a maga hasznát nézte, hanem másokét is.

Miután megköszöntük ezt a kedves tettet, az ajtó felé vettük az irányt. És mit gondoltok, ki távozott előttünk, dolgát elvégezve, önelégült mosollyal az arcán? Az a nyugdíjas korú hölgy, aki a hosszú sorok láttán felsóhajtott és a mi sorunkba betolakodott.

Ha csak a magunk hasznát nézzük, talán előbb végzünk. Ha azonban a másokét is nézzük, lehet, hogy néha várnunk kell, és nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük őket, de kérdem én, vajon melyik hölgy követte Jézus példáját?

Sietős a dolgod? Nehéz napod lesz? Ne feledd el mások hasznát is nézni, ne csak a magadét! Kövesd te is Jézus példáját önzetlenül!