szombat, december 06, 2014

Olyan kis buta vagy!

Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”

Zsoltár 73,21-26 Újfordítás

Gyermekkorom kedvenc meséje volt Fekete István Vuk című könyve. Rajongásig szerettem a rajzfilmet és szerettem a regényt egyaránt. Nem tudom hányszor láttam és hányszor olvastam, de egyik pillanata mindmáig mélyen belém vésődött. A kis Vuk, aki tele van mindig fárasztó kérdésekkel, észrevéve magát, aggódva fordul az öreg róka, Karak felé: „Buta vagyok én, Karak?” Mire az megnyugtatóan válaszol: „Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.”



Mi emberek sokat kesergünk, sokszor panaszkodunk és sokszor érezzük, hogy teljes joggal tesszük ezt. Mire fel íródott akkor ez a zsoltár? Milyen arrogáns kifejezés ez, hogy ostobák, és tudatlanok vagyunk, ha mindezt megtesszük!? Mire véljük a sokszor bátorító, vigasztaló zsoltáríró ilyen megnyilvánulását?
Az is lehet, hogy lelki ismertünk teljesen jogos, élő hangjának vesszük a dorgálást, hisz mit panaszkodunk, ha hívő emberek vagyunk? Hozzánk ez nem illik!


Biztosak lehetünk abban, hogy Ászáf nem akar bántani bennünket, hiszen önmagáról és nem másokról beszél. Saját magát nevezi balgatagnak, butának, amiért panaszkodik, sóhajtozik és kesereg. Mert a jajj szó mögött, a negatív érzések mögött látja a megbúvó valós okot: hogy mindez saját tudatlanságunk következménye. Elkeseredésünk valódi oka az Isten igaz ismeretének hiánya. Elfelejtettük, hogy Isten nem a rajtunk uralkodó, természetfölötti erő, akinek ki vagyunk szolgáltatva; hanem Ő a mi drága Mennyei Atyánk, Aki jobb kezünket fogva vezet minket, mint édesapa a gyermekét jóban és rosszban egyaránt. Ő az, Ki tanácsaival igazgat, hogy örökségébe fogadhasson minket. Minden elmúlhat, minden tönkremehet, de Istennél biztonságban van a jövőnk és ezért Ő mindennél többet ér nekünk égen és földön.