„Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet 17. vers)

Annyira jó, hogy ezen a téli reggel (bár most egész tavaszias az idő) Isten Igéjének leggyönyörűbb ígéreteiről gondolkodhatunk. Mikor ezeket a sorokat olvasom, mindig elhatározom, erről többet fogok beszélni másokkal is.

Új ég és új föld; ahol nem lesz tél, mikor elhal a természet, mikor minden kopár és szürke. Csak nyár lesz, gyönyörű színes virágok, gyümölcsfák. Tiszta forrásvíz és tenger.

Megsimogatjuk majd az oroszlán, a tigris a jegesmedve bundáját, Kezünkbe vesszük a skorpiót, pókokat, kígyókat. És megcsodálhatunk olyan fajokat is, melyeket nem ismerünk, mert a bűn és a vízözön következtében rég kihaltak.

S a legcsodálatosabb, hogy ott nem lesz fájdalom, sírás. Nem lesz elmúlás. Találkozunk azokkal, akiket a halál elragadott tőlünk. Találkozunk szeretteinkkel, távoli őseinkkel, a Biblia hithőseivel, apostolokkal, királyokkal, prófétákkal, Mózessel, Noéval, Ádámmal.

De a legnagyobb ’sorbanállás’ biztos Jézusnál lesz, mert mindenki át akarja majd ölelni, hogy megköszönje neki az új, az örök életet. Bizony jó lenne már ott lenni!

Új ég és új föld. S minden, amire itt vágytál, amiért annyit güriztél, eszedbe sem jut többé. Persze, ehhez az kell, hogy te is újjá legyél. Mert az újjáteremtett földre csak újjáteremtett, vagy más szóval újjászületett ember léphet be.

Az, aki már itt a ’régi’ világban leborul Jézus lába elé és azt mondja: Köszönöm.

Az, aki miután feláll elhatározza, szakít régi önző életével, és ezután igyekszik krisztusi életet élni.

Az, akiről Pál így ír: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor. 5:17-18)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia