Idősek fohásza
Ima az élet alkonyán
Az alkonyathoz érkeztem, Istenem. Életemnek fáradt óramutatói körbejárták
ezerszer már, az ismerős utat.
Köszönöm
mindazt, ami lassan már mind a hátam mögé kerül. Életemet, ezt a csodálatos
nagy ajándékot. Köszönöm az örömöt és a szomorúságot. A társakat és a magányt.
A munkát és a pihenést. Az erőt és az egészséget.
Köszönöm a sok
boldog élet-titokra nyíló ajtót. És most már azt is köszönöm, hogy a sok ajtó
kitartó kopogtatásom ellenére is mindig zárva maradt előttem.
Igen, Uram.
Most már, az út végén, meg tudom köszönni a füstbe ment terveket, a meghiúsult
reményeket, a valóra vált álmokat és ábrándokat is.
Köszönöm
mindazt, amit adtál, és most már mindazt is, amit megtagadtál. Neked volt
igazad, Uram. Nem vagy adósom semmivel. Könyörgöm légy velem mindabban, ami még
előttem van. Légy velem, ha szenvedés, ha hosszú betegség, ha vigasztalan
magányosság kíséri is majd az utolsó lépéseket. Ne emlékezzél meg hibáimról és
bűneimről. Azokról sem, amelyeket már rég elfejtettem, de azokról sem,
amelyeket soha nem tudok elfelejteni már.
Maradj velem,
amikor az erő, az egészség és életkedv ajtói egyre nehezebben nyílnak
elnehezülő kezem nyomán. Köszönöm, hogy kegyelmed ajtaját így tártad szélesre
előttem, hogy soha senki be nem zárhatja már.
Könyörgöm
mindazokért, akik fiatalos és türelmetlen kíváncsisággal topognak az előttük
még lezárt élet-ajtók előtt. Segítsd őket, nehogy idő előtt akarják kifeszíteni
a jövendő zárait. Segítsd őket, hogy mindig a jó ajtókon kopogtassanak és zárd
be előttük a veszedelemre nyílókat.
Segíts együtt
örülni azokkal, akik előtt ott áll még az élet minden gazdag szépsége. Mindaz,
ami lassan már mögém kerül.
Légy
mindazokkal, akik félnek átlépni a holnapok küszöbét. Tudod, hogy sokunkat,
fiatalokat is, meg-megszorongat a jövőtől való félelem, okát se tudjuk néha,
miért. És vannak, de hányan, akik előtt mások gonosz önzése zárja be az
emberhez méltó, szép és nyugodt élet ajtaját.
Segíts, hogy
szereteted erejével tudjak szólni és cselekedni azok között, akiket rám bíztál.
Hadd örüljek úgy az életnek, ahogyan én örülhettem annyiszor.
Kegyelmed
ajtaját szélesre tárad, Uram. Nem félek átlépni már a legutolsó küszöbön sem.
De addig hadd tárjam ki, csendes derűvel, mások előtt, szereteted boldogság-
ajtaját. Ámen.
Simo Talvitie: Arkisia rukouksia /Hétköznapi imádságok / c. könyve nyomán
ford. Schreiner Vilmos
Idősek fohásza
Sejtem, hogy hamarosan az öregek közé tartozom.
Te is tudod ezt.
Őrizz meg a fecsegési hajlamtól!
Ne engedd úgy vélni, hogy nekem minden alkalommal
és mindenhez hozzá kell szólnom.
Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam.
Szabadíts meg attól a hiú törekvéstől,
hogy én akarjam rendbehozni mindenkinek a dolgát.
Őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden apró-cseprő dolgával másokat
untassak.
Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket,
de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat,
fogyatékosságaimat kiteregetni.
És ha mégis beszélek róluk,
segíts úgy szólni,
hogy szavaimmal a Te kegyelmedet el ne homályosítsam!
Tégy késszé segíteni, de add, hogy ne legyek túlbuzgó!
Gondoskodjam másokról szívesen, de ne akarjak rajtuk uralkodni
S végül, ne hagyj elmagányosodni!
Szükségem lesz akkor néhány barátra, néhány jó barátra, Uram.
Hiszen ezt Te is tudod!
De mindenekelőtt Rád van szükségem!
Formáld ki bennem arcodat!
Érlelj meg, és add, hogy örüljek az örökéletnek!
Ámen!
„Uram! Ne vess el engem idős koromban sem, mikor elfogy az erőm, ne hagyj
el engem!”
Zsoltárok könyve 71. rész 9. vers
