szerda, december 31, 2014

Ennyi volt. Nincs tovább!

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
(90. Zsoltár 12. vers)

Nemrégiben Ezékiás király történetét tanulmányoztuk, aki a déli országrész, istenfélő, reformkirálya volt. Bűnbánatra hívta a népet, megtisztíttatta a templomot, sok év után ismét szédert ültek (2Krón.29.f.).

Isten hatalmas kézzel megszabadította az Asszír ellenség kezéből (2Krón. 32.fej.) Jeruzsálemben, Dávid városában mind a mai napig megcsodálhatjuk az általa készíttetett vízvezetéket, mely a Gihon-forrástól Siloám taváig kígyózik a hegy belsejében.

Ahogy olvassuk „minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás.” „Sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt.” (2Krón.32:30; 23).

Aztán eljött a nap, mikor eljött Ézsaiás próféta az Úr üzenetével: „Rendeld el házadat, mert meghalsz, és meg nem gyógyulsz!” (Ézs.38:1). Ennyi volt. Nincs tovább.

Ha a naptárra nézel, ezt láthatod te is. 2014 ennyi volt, nincs tovább. Holnap már a 2015-ös esztendő napjait számoljuk. S hogy milyen lesz a következő 365 nap, azaz a következő 8760 óra, az a mintegy 525600 perc? Ezt döntsd el te, de ne feledd!

„Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel.

Az idő értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden pillanatot drágának tartott. Tartsuk mi is értékesnek a pillanatokat. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük.

A kegyelemidő nem tart már soká, és e rövid idő alatt kell elkészülnünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk. Nem tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal. Most kell jellemünket formálnunk az elkövetkezendő életre, a halhatatlanságra. Most kell felkészülnünk a szigorú ítéletre.

Az ember alig hogy megszületik, máris elkezdődik haldoklása. És ha a világ nem szerez igazi fogalmat az örök életről, minden munkája semmivé válik. Az az ember alkalmas Isten országára és a halhatatlan életre, aki megbecsüli az időt és munkára használja. Ennek az embernek érdemes volt megszületnie. 

Isten arra int, hogy használjuk ki az időt. Az elfecsérelt időt soha nem lehet bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl minden erőnkkel együttműködünk Istennel dicső tervében, a megváltási tervben.

Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik. Isten fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk. Alkalmassá válunk az angyalok társaságára.” (E.G.White, Krisztus példázatai, Talentumok fejezet, az idő)