kedd, december 02, 2014

Az Isten dicsősége



Benne volt az Isten dicsősége, ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.

Jelenések könyve 21,11

János az új Jeruzsálemről szóló látomásában ad egy leírást, hogy milyen az Isten dicsősége. Az új Jeruzsálemről alkotott kép is alapjaiban az Ezékiel 40–48. részekhez kapcsolódik. Ezékiel szintén elragadtatott egy magas hegyre, ahonnan megláthatta a (fogság után) újjáépült Jeruzsálem falait. Egy angyal mutatta neki a messiási idők új templomát, amelyikből az áldás folyója ered (Ezékiel 47:1–12). Ezzel szemben az a város, amelyiket az angyal mutatott Jánosnak, egészen más volt, mert hiányzott belőle a templom. Az új Jeruzsálem a nevén kívül semmiben nem hasonlított a régihez. Tökéletes dicsőségében felülmúlta a régit.

Az egyik angyal, aki végrehajtotta Babilonon, a nagy paráznán az ítéletet, most megmutatja Jánosnak a „menyasszonyt”, a „Bárány feleségét”. Mindkét szó csillámló jelentésű. Jelenti a tökéletességre jutott egyházat (vö. 19:7) és jelenti egyben azt a helyet, ahol Isten örökre és elválaszthatatlanul együtt lesz népével.

Az új Jeruzsálem első szembetűnő vonása, hogy benne volt az Isten dicsősége. Ez kifejezhetetlen fényt adott a városnak. Ez a fény hasonló volt a látnok szerint a „kristályfényű jáspishoz”. Ennek különösen szép fényét ismerik az ókori írók is. A jáspis a kvarcnak idegen anyagokkal színezett változata. Barna, kék, sárga, vörös és zöld színekben csilloghat.

Az Isten dicsősége, amely pillanatnyi életünket is bevilágítja. Sokan úgy gondolkozunk, hogy nincs nekünk ennél nagyobb ragyogásra, pont ennyire elég, amennyire most van, de nem gondoljuk végig, mit jelent az, amikor az Isten fénye ragyogja be életünket. Amikor próféták arca ragyogott és sugárzott miután az Istennel beszéltek az emberek látták, hogy az Isten dicsősége bevilágítja egész lényüket. Rajtunk látszik-e hogy Istennel járunk, hívő társaim és barátaim, látszik-e rajtunk az Isten dicsősége?