A boldog ember
„Boldog ember az, aki
nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében
nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről
gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett
fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden
munkájában jó szerencsés lészen.”
(1. Zsoltár 1-3. vers)
A
boldogságot sokan a körülményektől teszik függővé, úgy gondolkodva, hogy boldog
az, akinek van családja, van pénze, van hol laknia, van jó munkahelye, egészséges,
odafigyelnek rá, megbecsülik, stb.
Ám,
ha megnézzük; a legtöbb vagyonos ember magányosnak és boldogtalannak érzi magát,
pótszereken él és pszichológustól pszichológusig futkos.
És
ugyanakkor rengeteg olyan fogyatékos ember van, aki az egészségeseket megszégyenítve
sokkal boldogabban éli a hétköznapokat, zokszó nélkül tűrve a
megpróbáltatásokat. (lásd: Nick Vujicic, aki kéz és láb nélkül
él)
Tehát,
be kell ismernünk a boldogságunk nem a körülményektől, hanem sokkal inkább egyéni
gondolkodásmódunktól, és hozzáállásunktól függ. Ahogy Salamon írja: „Boldog ember, a ki megnyerte /nem a lottó
ötöst!/ a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.” (Péld. 3:13)
Így
érthetjük meg azt is, miért mondja Jézus boldognak a lelki szegényeket, a
sírókat, az irgalmasokat, a szelídeket, a tiszta szívűeket, azokat, akiket az Ő
nevéért üldöznek. (Máté 5:3-12)
Jézus saját
életpéldájával támasztotta alá Dávid megállapítását „az Úr törvényében van gyönyörűsége”. Az Úr törvénye pedig a
szeretet, mely nem a körülmények passzív elszenvedése, hanem aktív formálása.
Mikor nemcsak arra vársz mások szeressenek, hogy körbeugráljanak, vagy hogy csak jó dolgok történjenek veled. Ezért a mai
zsoltárt olvasva a kérdés:
Szeretnél boldog lenni?
Akkor munkáld mások boldogságát!
„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást
felüdít, maga is üdül.” (Péld.11.25)
