szerda, december 03, 2014

A boldog ember



„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.”
 (1. Zsoltár 1-3. vers)

A boldogságot sokan a körülményektől teszik függővé, úgy gondolkodva, hogy boldog az, akinek van családja, van pénze, van hol laknia, van jó munkahelye, egészséges, odafigyelnek rá, megbecsülik, stb.

Ám, ha megnézzük; a legtöbb vagyonos ember magányosnak és boldogtalannak érzi magát, pótszereken él és pszichológustól pszichológusig futkos.

És ugyanakkor rengeteg olyan fogyatékos ember van, aki az egészségeseket megszégyenítve sokkal boldogabban éli a hétköznapokat, zokszó nélkül tűrve a megpróbáltatásokat. (lásd: Nick Vujicic, aki kéz és láb nélkül él)

Tehát, be kell ismernünk a boldogságunk nem a körülményektől, hanem sokkal inkább egyéni gondolkodásmódunktól, és hozzáállásunktól függ. Ahogy Salamon írja: „Boldog ember, a ki megnyerte /nem a lottó ötöst!/ a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.” (Péld. 3:13)

Így érthetjük meg azt is, miért mondja Jézus boldognak a lelki szegényeket, a sírókat, az irgalmasokat, a szelídeket, a tiszta szívűeket, azokat, akiket az Ő nevéért üldöznek. (Máté 5:3-12)

Jézus saját életpéldájával támasztotta alá Dávid megállapítását „az Úr törvényében van gyönyörűsége”. Az Úr törvénye pedig a szeretet, mely nem a körülmények passzív elszenvedése, hanem aktív formálása.

Mikor nemcsak arra vársz mások szeressenek, hogy körbeugráljanak, vagy hogy csak jó dolgok történjenek veled. Ezért a mai zsoltárt olvasva a kérdés:

Szeretnél boldog lenni?

Akkor munkáld mások boldogságát!

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld.11.25)