Uralkodik az ÚR!
„Az
Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és
homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. Tűz jár
előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit. Megvilágosítják az ő villámai
a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr
előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden
nép látja az ő dicsőségét.”
(97. Zsoltár 1-6 vers)
Az
első dolog, amire a figyelmünket kell irányítsuk az a jelen idő. A zsoltár első
két szavát a névelő után nem lehet múlt idővel fordítani (Királlyá lett az Úr)
mert Ő örök király. Még csak rövid időre sem veszítette el királyságát. Az Úr
királyságát az egész földnek ünnepelnie kell, még a szigeteknek is. Az ókori
keleti gondolkodású emberek szerint a szigetek és a hegyek a föld szélén vannak
és az égboltozatot hordozzák egyfelől, másfelől viszont a mélybe nyúlnak le és
szilárdan tartják a földet, hogy ne inogjon. Az egész föld örömének oka, az
Isten megjelenése!
Alapvetően
szeretünk gyűjtögetni. Van aki, szalvétákat gyűjt és van, aki pénzérméket. De
mihez kezdünk vele? Miért gyűjtögetünk? Féltve óvjuk, őrizzük, és csak
bizalmasainknak mutatjuk meg a gyűjteményünket. Ha meg kell válnunk ezektől a
dolgoktól, fájlaljuk, és nehezen engedjük el a lelki kötődés miatt. Lelki
kötődés tárgyakhoz? Bizony inkább azokra az érzésekre emlékezünk, amit a
gyűjtés iránti elköteleződés váltott ki.
De
mi a helyzet a lelki áldásoknak a gyűjtésével? Mit teszünk velük? Betesszük a
fiókba, és ha jön egy bizalmasunk, megmutatjuk neki a gyűjteményeket? Bizony az
Isten nem azért bízott ránk ajándékokat, hogy azokat ne használjuk. Azért adta,
hogy rajta keresztül be tudjunk mutatni Krisztus arcát a környezetünknek. Ne
legyünk restek az értékes lelki ajándékokat másokkal is megosztani, mert azok
éppen arra valók, hogy osszuk meg mással. Isten áldását kívánom!
