péntek, november 21, 2014

Minden képzelet fölött

Tíz évvel ezelőtt egy kedves barátunk meghívott minket, hogy töltsünk náluk pár hetet egy távoli földrészen. Ausztráliában.

Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek. Bújtuk a könyveket, sok mindent elolvastunk erről az országról, az állatokról, tájakról. Augusztus 20.-án indultunk. Forró nyár volt, hasonló, mint az idei. Megérkeztünk.
És hát pár percen belül rá kellett jönnünk, hogy bár rengeteget olvastunk erről, de távolról sem eleget. Minden úgy volt, mégis egészen másként. Például, tudtuk, hogy ott hosszú utak vannak – néha száz és száz km múlik el benzinkút vagy város nélkül – mégis, amikor beültünk az autóba, úgy nyomtam a féket!!! (Nem én vezettem – csak a padlót nyomtam) Ott ugyanis ’balra hajts!’ van. Ez valahogy elkerülte a figyelmemet, csak az utak hosszúságáról, meg a tájról olvastam.
Aztán amikor a kenguru szemtől szemben megállt előttem – bizony nagyon kicsinek éreztem magamat. A koala két méterről méregetett unottan – nem gondoltam, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerülhetek vele.
Nem áll szándékomban Isten országát Ausztráliával összehasonlítani. De egy biztos. Olvashatunk róla, elképzelhetjük, álmodozhatunk az arany utcákról, tökéletesen hárfázhatunk, gondolatban a hatalmas mennyei kórusban énekelhetünk – de minden gondolatunk, ábrándozásunk, elképzelésünk eltörpül majd a valóság mellett.

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Korintus 2:9)


Ennek ellenére – határozottan és szeretettel bátorítalak, hogy csak ábrándozz, gondolkodj nyugodtan, és képzeld el – milyen csodálatos helyet készített neked a te mennyei Atyád, aki ismeri szíved legtitkosabb vágyát is. Ő biztosan tudja, mi lesz az, amivel a legnagyobb örömöt szerzi majd neked. Aztán ha meglátod – biztos vagyok benne, hogy elámulsz!