szombat, november 01, 2014

Hosszútávon


Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

1 János 1,7

Élethosszig tartó szerelem. Egy életen át tartó barátság. Mennyire tervezel előre? Milyen hosszúak a kapcsolataid? Mára, mintha mindezek elévülnének, megrövidülnének. A házasság, barátság, de még a vér szava sem bizonyul elég maradandónak. Sokan mondják: Ja kérem, ilyen az élet. Ez van, ezt kell szeretni, nincs mit tenni. Valóban bele kellene nyugodnunk és meg kellene értenünk, hogy a változás szükségszerű? Nincs semmi, amit tehetnénk?

A szakemberek mára már vallják, általános gond az elkötelezettség hiánya. Baj van a hűséggel. Régen a morál, az erkölcs más volt. Egy életre házasodtak, mentek férjhez. Nem volt divat a válás. Tudták, bármi van, meg kell oldani. Ma bezzeg, jön az első vihar, valami nem jó és máris összeférhetetlenséget emlegetnek. Pedig lehet, hogy csak tűrni kellene, megbocsátani, alázatosnak lenni. A barátságok is szövetséget jelentettek, nem puszta szimpátián alapuló haverkodást. Ha valaki barátnak bizonyult, arra lehetett számítani mindenkor, mindenben. Eleinknek a család jelentette a védelmet, az egyénnek sokkal kevesebb reménye és lehetősége és segítsége akadt. Mindenki igyekezett az övéire támaszkodni. Az egyéni érdekek viszont gyengítik ezeket a kötődéseket, felülírják azokat.

Nincs hűség, nincs elkötelezettség, nincs világosságban való járás belső motiváció nélkül. A keresztény ember belső késztetése pedig az Istennel való kapcsolatából fakad. Hűséges leszel, kitartok a családom, a barátaim mellett mindvégig, mert Jézus is ezt tenné. Sőt, mert mindvégig kitartott és kitart mellettem. Tudom, mert tapasztalom. Ő a világosság.