szerda, november 26, 2014

A szabadság szempontjai

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.”
 (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 12. vers)

Pál korának keresztény közösségei sok kihívással és kísértéssel néztek szembe. Az egyik ilyen a hedonista gondolkodás térnyerése, melynek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a lehető legtöbb élvezetet érjük el a lehető legkisebb akadály mellett, vagyis kötöttségek nélkül élvezzük az életet.

S ezzel a vélekedéssel egyes keresztény felekezeteknél mind a mai napig találkozhatunk. Olyanformán, hogy hitvallásuk lényege, hogy higgy Jézusban, s amit teszel, az nem számít.

Persze ott van a másik véglet is. Amikor minden lépésedet árgus szemmel lesik és minden tettedre jogszabályokkal és paragrafusokkal válaszolnak.

S nem tudom észrevetted-e, de mások mindig jobban tudják, hogy mit csinálhatsz és mit nem, mit mondhatsz és mit nem, mit ehetsz, ihatsz és mit nem…

„Te keresztény vagy, te nem üthetsz vissza!” „Te adventista vagy, te nem ehetsz ebből a jó kis csülkös bablevesből, nem ihatsz ebből a pezsgőből!” „Te lelkész vagy, neked mindent el kell tűrnöd!”

Aztán meg furcsálkodva néznek rám, ha elmondom: Én nem azért nem teszek dolgokat, mert nem szabad, hanem mert nem akarom. És nem azért teszek dolgokat, mert ez az előírás, hanem mert meg akarom tenni.

S mindezt miért? Azért, mert megértettem és elfogadtam, amit Pál is ír:

„a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor.6:19-20)

Így legyen tetteink mindenkori mozgatórugója az apostol hitvallása:

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)